A templom története

Csoportok számára a templom idegenvezetéssel is megtekinthető, ezügyben kérjük, Dankainé Marikát keressék a 20/5434283 telefonszámon!

A barokk stílusban átépített gótikus plébániatemplom a Dunakanyar egyetlen, ma is álló középkori egyházi műemléke. A templom legkorábbi részei – a déli fal egy szakasza, egy feltárt kisméretű, tölcséres bélletű félköríves ablakkal – feltehetően a XIII. század végén a hospes-település létrejöttekor készültek. A templomra már a város 1324-es kiváltságlevele is utalt. A város növekedésével és felvirágzásával a korai kis templom szűknek és szerénynek bizonyult. Ezért valószínűleg a XIV. század második felében hajóját kibővítették. Épségben fennmaradt ebből a korból az északi fal ablakrendszere.

A plébániatemplom következő jelentős átépítésére a XV. század végén került sor. Ekkor a templom hajóját kelet felé egy szakasszal meghosszabbították, és egy új támpilléres, minden bizonnyal boltozott szentélyt építettek hozzá. A szentély déli oldalához szintén boltozott, támpilléres sekrestyét emeltek. Az északi ablaksort részben vagy egészben befalazták, és az egykori középső csúcsíves ablak alatt – részben a korábbi ablakot is szétroncsolva egy szemöldökgyámos, gótikus ajtót nyitottak. A templom késő gótikus átépítése legkorábban a Mátyás-kor végén de még inkább a Jagelló-kor elején indulhatott meg. Ennek az építkezésnek az utolsó önálló szakaszát jelentette a monumentális nyugati torony építése. A torony alsó, négyzetes hasáb alakú, háromszintes tömbje a templomhajó tetőgerincének magasságáig emelkedik. Az első emelet előteréből egy csigalépcső is indul amely a templom padlásterébe vezet. A végén ajtó nyílik a torony második emeletére. A tér felső sarkaiban kis, tagolatlan konzolok támasztják alá a következő nyolcszögletű szint falait. Innen kezdve már csak a belső falétrák kötik össze a torony szintjeit. A harmadik – a harangemelet- nyolcszögletű alaprajzú. Négy oldalát széles kívül-belül rézsűs bélletű csúcsíves ablakok törik át. A negyedik emelet elrendezése hasonló volt.

A nagymarosi torony a XVI. század eleji magyarországi késő gótika egyik legépebben ránk maradt emléke. A profilált lábazattal díszített földszinten nyílik a torony pompás, csúcsíves kapuzata. A toronyalj terét későgótikus csillagboltozat fedi. A csillagboltozat középpontjában a zárókövet címerpajzs díszíti. A pajzsot három vízszintes mezőre vágták. A felső mezőben egy rozetta egy kettőskereszt és négy párhuzamos vonás (az utóbbi két elem nyilván a magyar címer ügyetlen megformálása), a középsőben a boltozat és a torony építésének 1509-es évszáma, az alsóban pedig egy kőfaragójegyre vagy kereskedőjegyre emlékeztető ábra látható. A bordák közötti boltsüvegek feltehetően eredetileg is festve voltak, ám a ma látható képek Lohr Ferenc 1927-ben végzett restaurálásának eredményei.

Az 1680-as évek felszabadító háborúi során a templom rommá vált. Elpusztult a tetőszerkezet, födémek és a torony felső szintjei. A város lakóssága a lelkésszel együtt menekülni kényszerült, majd a béke beköszönte után is csak lassan költöztek vissza.

Orosz István lelkész 1703-ban tért vissza Marosra, de a templom helyreállítására már nem maradt idő. Az 1709-10-es pestisjárvány miatt a település elnéptelenedett. 1713-ban a Canonica Visitátio a templomot még romosnak írta le.

A teljes újjáépítésre csak 1771-72-ben került sor, Leonard Schade kamarai építész tervei szerint. Apszisát belül félkörívesre alakították, és félgömb kupolával fedték. A szentélynégyzetet csehsüveges boltozattal látták el. A templomhajó terében erőteljes homorú oldalú, faltükrös díszítésű, gazdag profilozású párkánnyal lezárt falpilléreket emeltek, amelyek két csehsüveges kupolát tartanak. A befalazott gótikus nyílások helyett a hajót négy nagyméretű szalagkeretes ablakkal világították meg.

A szentélyzáradékba középre egy — később elfalazott — ovális, kétoldalt pedig egy-egy szegmensíves szalagkeretes ablak került.

A templomhajó nyugati végében két vörös márványoszlop által tartott csehkupolás orgonakarzat épült, amelynek templomtéri középső szakasza erőteljesen kidomborodik. A karzatra a torony déli falában újonnan kialakított, kívülről nyíló lépcsőt vezettek fel. A templom déli kapuja helyére szalagkeretes ajtót helyeztek. A szentély alá kripta épült. Ajtaját a sekrestye és a szentély külső szakaszában alakították ki. Az egész épületre erőteljes barokk főpárkány és új tetőszerkezet került. A tornyot visszabontották, majd új főpárkánnyal zárták le, ami fölé lanternás téglakupola készült. A kupolát bádoggal borították és kereszttel koronázták. A szentély és a sekrestye tetőcsúcsára is áttört kovácsoltvas keresztek kerültek.

A templom mai berendezése a XVIII. század végéről származik. Az egyszerű főoltárt a máriamakki templomból hozták át. A kő oltárasztal felett oltárkereszt és tabernákulum emelkedik, mellette pedig két, oszlopon álló angyalszobor. A szószék a déli diadalív-pilléren helyezkedik el. Mellvédjének négy sarkain a négy evangelista, a koronán pedig a Jó Pásztor szobra kapott helyet. A diadalív másik oldala előtt áll a kőből faragott keresztelőmedence, fa felépítménnyel, csúcsán Krisztus keresztelésének szoborcsoportjával.

A templomot az 1910-es években Sztehlo Ottó tervei szerint állították helyre. Ekkor tisztították le és javították ki a torony középkori nyíláskereteit, valamint feltárták a hajó északi és déli oldal egy-egy egyenes záradékú gótikus ablakát. 1951-ben a templom a templom déli kapuját nagyobbra cserélték, ekkor találták meg és emelték ki a gótikus déli kapuzat köveit. 1958-ban majd az 1973-as felújítás során Héjj Miklós végzett kutatásokat a templomon. A munka során a külső oldalon feltárták és helyreállították az összes középkori nyílást, visszahelyezték és kiegészítették a déli, középkori kapu köveit.

Az utolsó nagyobb felújítás 2001-ben történt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával. Ez alkalommal készült a toronysisak rézlemezfedése, a tetőhéjazat és az ereszcsatornák teljes cseréje.

A templom harangjainak messze zengő hangja – a Kossuth Rádióban elhangzott hozzátartozó “harangszöveggel” együtt alább meghallgatható (a Kossuth Rádió archívumából, a Rádió és az MTVA engedélyével)