Adventi gondolatok

Ünnep előtti életünk kicsit hasonlít Betlehem nyüzsgéséhez. Napjainkban az advent négy hete évtizedek óta a fogyasztói társadalom legfényesebb időszaka. A tülekedés, fényáradat a hangszórókból harsogó Csendes éj. Akárcsak Betlehem városa. Azonban azokban a napokban nem vették észre a forgatagban a szállást kereső Szent Családot.

A vásárlási láz gerjesztésének kifinomult technikái elől aligha menekülhetünk meg. Az első ajándék megvásárlásakor azzal nyugtatjuk meg magunkat, hogy a szeretet szerény jeleire mindig is szükség van, később azzal, hogy az ünneptől függetlenül is vásárolnia kellene ezt, azt. Az után rádöbbenünk, hogy nincs megállás, egyre bővül a megajándékozottak köre. Ma már nem készítünk saját munkánkkal apró meglepetéseket, mert gyarlónak látjuk a fényes kirakatokban sorakozó ajándéktárgyak mellett. Végül is szorongva várjuk az ünnepet. A jászolban fekvő kisded viszont, aki rongyos istállóban jött világra figyelmeztet, hogy a külsőségek mit sem érnek, ha nem találjuk meg lelkünk békéjét.

Mentsük meg az ádventet és a karácsonyt addig, amíg lehet!

Adventben, a várakozás idején várjuk a születendő gyermeket. Nagyon szép, ahogy egy családban mondják: gyermeket várnak. Egy gyermek azonban csak ott születhet meg, ahol várják! Jézus Krisztus ebben az ádventben a mi szívünkben szeretne megszületni. Ő nélküle a karácsony giccs, eltorzítása a lényegnek. Az ádventet és a karácsonyt nem az ember találta ki, s éppen ezért nem lehet róla Jézus Krisztus nélkül beszélni róla.

Ebben az időszakban csónakba száll a tenger, az Isten Fia eljön közénk, felkínálva szeretetét az ember számára. Mikor ezt megsejtjük, kilépünk a telitettség emelkedett állapotából. Valaki hozzánk simul a betlehemi éjszakában és szegény rongyos kis tarisznyájából szeretetének morzsáit kínálja fel nékünk. Ekkor kiesünk a nagyság szerepéből, s meglepődünk az előttünk esdeklő Isten meglepő tettétől. Többé már nem tündöklünk a szeretet ingyen konyhájának konyhafőnöki szerepében.

A betlehemi éjszakában felkínált szeretetet elfogadhatom, vagy visszautasíthatom, de ahogy Angelus Silezius mondja: „Jézus ezerszer is megszülethetne a földön, mit sem használna neked, ha a te szívedben nem születne meg”.

Ami karácsony nagy titka az a szeretet csodája: Isten beleszeretett az emberbe. S így az ember is egész szívvel tudja szeretni az Istent. Ilyenkor mindenki egy kissé megszelídül. Egy hittanos mondta nekem egyszer, hogy bárcsak mindig karácsony lenne, mert akkor anyu mosolyog, apu sem veszekszik – az ünnep visszahat az emberre.

Ne csak várjuk, tennünk is kell valamit az ünnepért. De most itt ne a bevásárlásra, takarításra, sütés – főzésre gondoljunk. Bátorság! A világ azé, aki szeret és ennek legjobban a tanúbizonyságát, tudja adni. Áldott, szent karácsonyt és adventi készülődést kívánok minden magyar testvéremnek:

 

István atya

 

A szenteste megünneplése a családban

 

(Megszólal a kis csengő. A család a karácsonyfa körül áll. Csak a karácsonyfa villanyégői égnek!)

 

  1. Ének: „Mennyből az angyal” (Sz.V.U. 25. 1. Verssz.)
  2. Az édesanya vagy valamelyik nagyobb gyermek: (olvassa, vagy mondja) Ha valakinek közülünk születésnapja van, akkor az ünnep az egész Család számára. Arra gondolunk, hogyan is történt, amikor kis gyermekként a vi­lágra jött. Megajándékozzuk és kimutatjuk: mennyire örülünk, hogy közöttünk van! Boldogságot, egészséget, minden jót kívánunk neki. így a születésnapon visszapillantunk a születésre és előre nézünk a jövőbe. Ma Jézus születésnapját ünnepeljük. Ennek nemcsak a mi családunk örül, hanem mindazok, akik Jézus Krisztust ismerik és szeretik. Az Ő tisztele-tére énekeljük a karácsonyi énekeket Karácsonykor arra a pillanatra is gondolunk, amikor majd Jézussal „szemtől szembe” talál­kozunk, azaz az örökkévalóságra.
  3. Most gyújtjuk meg a gyertyákat és a csillagszórókat a karácsonyfán.
  4. „Istennek Fia” – ének . (Mennyből az angyal 2. Versszaka)
  5. Az édesapa, vagy a legnagyobb gyermek: Könyörögjünk! Jézus, Te közöttünk vagy, hisz azt mondottad, hogy mindenütt ott vagy, ahol ketten-hárman a Te nevedben összejönnek. Nézd, a mi családunk összejött, hogy örvendjen a Te világra jöttödnek és a Te emberek iránti szeretetednek, hogy, imával és énekekkel meg tiszteljünk Téged. Segíts nekünk, hogy ünneplésünk szorosabban fűzzön egymáshoz és Hozzád!
  6. Ezután – ha lehet – egy gyermek olvassa fel – lassan érthetően – a Szentírásból : Lk. 2. 1 – 14-et.
  7. Néhány perc csend. (Utána egyetemes könyörgések. Itt lehetőleg a család, minden tagja szerepeljen!)
    Édes Jézusunk, Te azt jöttél közénk, hogy betöltsd vágyainkat, kérünk add:
    – Hogy felismerjünk Téged a gyermekekben, a szegényekben, az öregekben, minden emberben! (Kérünk Téged hallgass meg minket)
    – Hogy felfedezhessük életünkben a Te ajándékaidat, hiszen mindenünket Neked köszönhetjük, ezért töltse el szívünket a hála! (Kérünk Téged hallgass meg minket)
    – Taníts meg minket úgy szeretni, ahogy Te szeretsz minket! (Kérünk Téged hallgass meg minket)
    – Tégy bennünket követeiddé, hogy minden ember megtudja végre az örömhírt: szeret minket – minden embert- az Isten! (Kérünk Téged hallgass meg minket)
    -(Itt saját szavainkkal is elmondhatjuk kéréseinket) Mennyei Atyánk!
    Te karácsonyi ajándékként Jézust adtad nekünk! Add kegyelmedet, hogy mindig az Ő békéje, szeretete lakjék szívünkben! Amen!
  8. Ének: „Pásztorok, pásztorok örvendezve…”(Sz.V.U. 1. versszak)
  9. Az édesanya, vagy valamelyik nagyobb gyermek. A hírnek, amit az angyalok vittek a pásztoroknak, minket is meg kell örvendeztetnie. Jézus jön a világra. Hozzánk is, a mi családunkba is! Ő közöttünk van, annak ellenére, hogy nem látjuk. Van, miért örülnünk!
    Imádkozzunk a család egységéért és elhunytainkért: Miatyánk, Üdvözlégy.
  10. Ének: „Angyalok szózata minket is hív” (Pásztorok… 2.verszszaka.)
  11. Az édesapa vagy a legnagyobb gyermek: A Szentírás arról számol be, hogy a pásztorok, amint az angyalok eltávoztak, Betlehembe mentek keresni a kis Jézust. Amikor megtalálták, valamilyen ajándékot adtak Neki.
  12. Ének: „Dicsőség mennyben az Istennek” (Sz.V.U. 21 1-2. Vers.)

 

 – Ajándékok átadása-

 

 


Mentsük meg a karácsonyt!

Ünnep előtti életünk kicsit hasonlít betlehem nyüzsgéséhez. Valószínűleg a vártnál hamarább érkeztünk meg nyugat Európába, ahol az advent négy hete évtizedek óta a fogyasztói társadalom legfényesebb időszaka. A tülekedés, fényáradat a hangszórókból harsogó Csendes éj. Akárcsak Betlehem városa. Azonban azokban a napokban nem vették észre a forgatagban a szállást kereső Szent Családot.

Ma vásárlási láz gerjesztésének kifinomult technikái elől aligha menekülhet meg az ember. Az első ajándék megvásárlásakor azzal nyugtatja meg magát hogy a szeretet szerény jeleire mindig is szükség van, később azzal, hogy az ünneptől függetlenül is vásárolnia kellene ezt azt. Azután rádöbben, hogy nincs megállás, egyre bővül a megajándékozottak köre. Ma már nem készítünk saját munkánkkal apró meglepetéseket, mert gyarlónak látjuk saját munkánkat a fényes kirakatokban sorakozó ajándéktárgyak mellett. Végül is szorongva várjuk az ünnepet. A jászolban fekvő kisded viszont, aki rongyos istállóban jött világra figyelmeztet, hogy a külsőségek mit sem érnek, ha nem találjuk meg lelkünk békéjét.

Mentsük meg az ádventet és a karácsonyt addig, amíg lehet!

Adventben, a várakozás idején várjuk a születendő gyermeket. Nagyon szép ahogy egy családban mondják: gyermeket várnak. Egy gyermek azonban csak ott születhet meg, ahol várják!

Jézus Krisztus ebben az ádventben a mi szívünkben szeretne megszületni. Ő nélküle a karácsony giccs, eltorzítása a lényegnek. Az ádventet és a karácsonyt nem az ember találta ki, s épen ezért nem lehet róla Jézus Krisztus nélkül beszélni róla.

Ebben az időszakban csónakba száll a tenger, az Isten Fia eljön közénk, felkínálva szeretetét az ember számára. Mikor ezt megsejtjük, kilépünk a telitettség emelkedett állapotából. Valaki hozzánk simul a betlehemi éjszakában és szegény rongyos kis tarisznyájából szeretetének morzsáit kínálja fel nékünk. Ekkor kiesünk a nagyság szerepéből, s meglepődünk az előttünk esdeklő Isten meglepő tettétől. Többé már nem tündöklünk a szeretet ingyen konyhájának konyhafőnöki szerepében.

A betlehemi éjszakában felkínált szeretetet elfogadhatom, vagy visszautasíthatom, de ahogy Angelus Silezius mondja: „ Jézus ezerszer is megszülethetne a földön mit sem használna neked, ha a te szívedben nem születne meg”.

Ami karácsony nagy titka az a szeretet csodája: Isten beleszeretett az emberbe… azért, hogy az ember is egész szívvel tudja szeretni az Istent. . Amikor Isten vállalja a mi életünket, akkor felnyílik előttünk a saját szépségünk, éltünk értelmet kap. Ilyenkor mindenki egy kissé megszelídül. Egy gyermek mondta egy hittan órán azt, hogy bárcsak mindig karácsony lenne, mert akkot anyu mosolyog, apu sem veszekszik – az ünnep visszahat az emberre.

Exupery Kis Hercegében a róka leszögezi hogy szükség van bizonyos szertartásokra. – Mi az hogy szertartás? – kérdezte a kis herceg. – Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek az emberek – mondta a róka. Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól.

Sőt mi már azt is tudjuk, hogy nemcsak az egyik nap lesz különb a másiktól, hanem az ünneplő ember is megtud változni. Az ordasokban megszülethet a bárány, a szembenállók képesek letenni fegyverüket, megtud változni egy család addigi hangulata is. Egyszerre csak kiderül, hogy nemhiába dúdolgatjuk az ünnepi éneket: „Békesség a jóakaratú embereknek”. A hangulatok ébresztgetésén túl, be tudja költöztetni életünkbe a békéjét Az, Akit ünnepelünk. Ezzel a gondolattal kívánok áldott Szent karácsonyt a város minden lakójának. Ünnepre készülünk, a legszebbre, a legbensőségesebbre.

Nemcsak várjuk, tenni is kell valamit az ünnepért. De most itt ne a bevásárlásra, takarításra, sütés – főzésre gondoljunk.

Egy fiatalember egyszer elhatározta, hogy minden karácsonyra megajándékozza magát egy nappal, amikor nem tanul, nem szórakozik, még csak nem is alszik többet. Hanem olvas, gondolkodik, keresi élete értékeit, annak szépségét, komoly kérdéseket tesz fel, és a karácsonykor földre született Jézustól kér válaszokat. „Négy éve ajándékozom így meg magamat, s már annyira várom ezt a napot. Oly boldoggá tesz, mint kiskoromban a karácsonyfa.” – Önmagunk megajándékozásáról sem feledkezhetünk el azokban a napokban. Ha nincs egy egész napunk, akkor legalább egy órával.

Családjaink Karácsonyra várva ebben az évben is együtt készülhetnek a nagy ünnepre. Osztozhatnak egy 2000 évvel ezelőtt élt család örömében, ahol egy kisfiú született. Jézus világra jötte, sok ember számára az időszámítás kezdetét, esetleg egy új történelmi kor nyitányát, másoknak életük középpontját jelenti.

Ajándékozzuk meg egymást is ezen az ünnepen, de olyan ajándékkal, amelyből nem spóroljuk ki önmagunkat. A legnagyobb ajándék, ha időt „pazarolok a másikra”! Az ünnep napjai lehetőséget kínálnak, a családi felfedezésekre és közös örömökre. Elővehetjük, pl. a Tv nézés helyett a porosodó társasjátékot, megkeressük a fiók mélyén rejtőző csomag kártyákat, a játék hangulatos órái egymás közelségével ajándékoznak meg minket.

Előkerülhetnek a már rég nem látott fényképalbumok. Milyen jó, hogy nem csak cipeljük a napi feladatok terheit, hanem erőt meríthetünk elődeink példájából, a múlt tapasztalataiból. És az ünnep arra is meghívhat minket, hogy örömet szerezzünk rég nem látott rokonainknak, barátainknak, vagy a szomszédnak, akivel csak ritkán futunk össze, azzal, ha meglátogatjuk, szeretetünkkel megajándékozzuk őket.

Reményik egyik versében azt írja, hogy „egy isten arc van elrejtve bennem” s ez így is van. Mindannyian hordozzuk az ártatlan tisztaságnak ezt a képét, amely oly sokszor nagyon mélyre kerül életünkben. De célunk, hogy egyszer az életben rátaláljunk, erre a megporosodott arcra, és az újra reneszánszát élhesse. A szeretet által segíteni tudjuk egymást, hogy rátaláljon, talán elfelejtet igazi énképére. Az ember, ha érzi hogy szeretik, elfogadják, szárnyakat kap. A szeretet, az igazi életet jelentő ajándék.

Ezekben a szívben – lélekben várt napoknak ez lehet a legnagyobb ajándéka. Várjuk az ünnepet, a szeretetnek azzal a parazsával, amely minden embert égetés minden családban világítani akar.

Dosztojevszkij fiatal korában elzüllött és börtönbe jutott. Karácsony napján szabadult. Estefelé a városban járva látta, ahogy az emberek készülnek az ünnepre. Eszébe jutott züllöttsége. Utálta önmagát. Amikor egyik kirakatban karácsonyfát látott, karácsonyi éneket kezdett dúdolgatni. Végül már a könnyei is hullottak. Belenyúlt a zsebébe, ahol a pálinkás üveg lapult. Kihúzta a pálinkát, a hóra öntötte, az üveget pedig darabokra törte. Új életet kezdett…

Bátorság tehát! A világ azé, aki szeret és ennek legjobban a tanúbizonyságát, tudja adni. Áldott, szent karácsonyt kívánok a város minden lakójának:

István atya

Adventi program 2

1. hét. VÁLASZD JÉZUST!

Advent az Istennel való találkozásra való készületnek az ideje, csak akkor fog a te lelkedben is megszületni Jézus, ha előkészíted neki a helyet, hogy befogadhasd. Ezen a héten figyelj Isten akaratára, légy üres és átlátszó az Ő számára, dobd ki felesleges kacatjaidat. Válaszd Őt, a mindennapok apró kis dolgaiban, egy szóval: VEDD ŐT KOMOLYABBAN MINT EDDIG TETTED AZ ÉLETEDBEN!

2. hét. A KÖLCSÖNÖS SZERETET HETE.

Jézus mikor itt élt a földön, a Szentháromság életét élte, és ere hívott meg téged is: bekapcsolódni a Szentháromság életébe. Minden találkozás után ezt a szeretetet kell vinned az emberek közé. Szeress tehát új, krisztusi emberként: Mindenkit, válogatás és szimpátia nélkül. Szeress ingyen, az ellenszolgáltatás elvárása nélkül, és szeress elsőként. Ne arra várj, hogy téged értsenek meg, hogy téged vigasztaljanak meg, hogy téged szeressenek, neked kell elkezdeni, nap, mint nap, újra és újra, egészen a hősiességig. Ha növekszünk a mások szeretetében, növekszünk Isten szeretetében is. Ha bezárjuk szívünket mások előtt, Isten előtt is bezárjuk.

3. hét. A NÖVEKEDÉS HETE

Mindaddig, amíg nem fogadom el gyengeségeimet, korlátiamat, addig továbbra is sem tudok másokat elfogadni, és előítéleteket terjesztek. Ha azonban sikerül elfogadni, megérteni, hogy Isten nekem is megbocsát és elfogad olyannak, amilyen vagyok, akkor elindulhatok a belső szabadság és az igazabb szeretet felé. Mindnyájan halandó és törékeny emberek vagyunk, de egyszeriek és értékesek is. Van reménység: mindnyájan haladhatunk a nagyobb szabadság felé. Ezért a héten, az emberi kapcsolataidban ne csupán a saját békédet keresd. Ha túl sokat aggodalmaskodsz saját békéd miatt, akkor azt nem éred el, mert a béke a mások szolgálatában álló szeretet gyümölcse. Azokra figyelj, akiknek szükségük van rád, légy nyitott feléjük, válj eggyé örömükkel, fájdalmukkal. Nézd meg, mit tehetsz azért, hogy a közösséged, családod megőrizze nyitottságát, frissességét, hogy mindazok, akik betérnek hozzátok, „Jézus illatát” érezzék meg.
Megbocsátás: Meg kell tanulnunk megbocsátani. Az erőszakot, és a gyűlöletet felváltja az irgalom. Ha valakit elítélek, ezzel megtagadom tőle a lehetőséget a növekedésre. A közösség a megbocsátás helye, megbocsátani azt is jelenti, hogy az ember önmagába néz és meglátja, mit kellene megváltoztatnia, mit kell jóvátennie. Ezért sohasem könnyű megbocsátani. Magunknak is meg kell változnunk. A Szentlélek erejére van szükségünk, hogy ilyen módon megnyílhassunk.

A 4. héten, azt válaszd ki a fentiek közül, amin még úgy érzed, volna mit csiszolni, életre váltani az evangéliumot.

Advent a kiengesztelődés ideje, az emberekkel és Istennel is a szentgyónásban. Ne feledkezz el erről a készület idején! Advent a virrasztás, a várakozás hónapja, a hajnali rorátékon, készítjük, fényesítjük lelkünk hajlékát, hogy alkalmas legyen befogadni, a születendő Gyermeket. Csak a Szentíráson keresztül fogod igazán megismerni Istent, ezért ebben a hónapban legyen napi olvasmányod Isten személyes, neked szóló üzenete.
Angelus Silesius mondja: „Jézus ezerszer is megszülethetne a földön, mit

sem használna neked, ha a te szívedben nem születne meg!”


Adventi program

Advent az Istennel való találkozásra való készületnek az ideje, csak akkor fog a te lelkedben is megszületni Jézus, ha előkészíted neki a helyet, hogy befogadhasd.  

1. hét

Jézus mikor itt élt a földön, a Szentháromság életét élte, és erre hívott meg téged is: bekapcsolódni a Szentháromság életébe. Ez a szeretet kapcsolat csak közösségben élhető meg. Egy közösségben mindannyian felelősek vagyunk egymásért. Ő választott ki minket és hívott össze a szeretet és a kölcsönös gondoskodás szövetségében. Sokszor tapasztaljuk, hogy nem dolgozunk együtt Isten dicsőségéért. Becsukódunk egymás és így Isten előtt is. Pedig mindegyikünk hivatása az, hogy Isten dicsőségének egy részecskéjét kinyilvánítsuk, de egységben a többivel!

A közösségek akkor igazán közösségek, ha nyitottak mások felé, és ha sebezhetők, alázatosak maradnak. Ha tagjaik gyarapodnak a szeretetben, együttérzésben, és alázatosságban. A valódi összetartozást megélő közösség alapvető magatartása a nyitottság Isten felé, és az emberek felé is.

Ezen a héten tehát éld meg a nyitottságot, figyelve Isten akaratára, légy üres és átlátszó az Ő számára, dobd ki felesleges kacatjaidat, egy szóval: VEDD ŐT KOMOLYABBAN MINT EDDIG TETTED AZ ÉLETEDBEN! Az emberekkel kapcsolatban pedig ne a saját békédet keresd. Ha túl sokat aggodalmaskodsz saját békéd miatt, akkor azt el nem éred, mert a béke a mások szolgálatában álló szeretet gyümölcse. Azokra figyelj, akiknek szükségük van rád, légy nyitott feléjük, válj eggyé örömükkel, fájdalmukkal. Nézd meg, mit tehetsz azért, hogy a közösség megőrizze nyitottságát, frissességét, hogy mindazok, akik betérnek hozzátok, „Jézus illatát” érezzék meg.

2. hét

A közösség, a Szentháromság ikonja kell hogy legyen, ahol úgy szeretik egymást a tagok, ahogyan az Isteni Személyek szeretik egymást. Minden találkozás után ezt a szeretetet kell vinned az emberek közé.

Azzal építed a közösséget, ha használod saját kegyelmi ajándékaidat. Aki nem marad hűséges saját kegyelmi kincseihez, az megkárosítja a közösséget. De ezt csak az imádságon keresztül tudod felfedezni. Ismerd fel, gyakorold és növekedj kegyelmi kincseidben. Neked is, személy szerint mindent meg kell tenned ahhoz, hogy Jézus ott lehessen köztetek, az egység és a kölcsönös szeretet által. Legjobban csak keresztre feszítve tudunk szeretni, ugyanis senkinek sincs nagyobb szeretete, mint aki életét adja testvéreiért.

Szeress tehát új, krisztusi emberként: mindenkit, válogatás és szimpátia nélkül. Szeress ingyen, az ellenszolgáltatás elvárása nélkül, és szeress elsőként. Ne arra várj, hogy téged értsenek meg, hogy téged vigasztaljanak meg, hogy téged szeressenek, neked kell elkezdeni, nap, mint nap, újra és újra, egészen a hősiességig. Ha növekszünk a mások szeretetében, növekszünk Isten szeretetében is. Ha bezárjuk szívünket mások előtt, Isten előtt is bezárjuk.

3-4. hét

Minden ember szomjazza a közösséget, azért kiált, hogy a másik ember szeresse és megértse, ne ítélkezzék felette. Mélységesen vágyik arra, hogy értékesnek és egyedi személynek ismerjék el. De ez a kommunió követelményekkel jár: ki kell bújni csigaházunkból, hogy képes legyek szeretni és megérteni a többieket. Ebben rejlik a szenvedés, a félelem, néha még a szeretetre való képtelenség is.

A gyógyulás

Amikor valaki belekerül egy közösségbe, lassan kezdi levetni álarcait, védőfalait, s a közösség és mélységes öröm idejét éli. Azonban ilyenkor sebezhetővé válik, és rájön, hogy a közösség egy rettenetes hely, mert ráébreszt, milyen nehéz is együtt lenni másokkal. Annyival, könnyebb könyvekkel, televízióval, kutyával, macskával együtt élni, mert csak akkor kel tenni valamit másokért, mikor kedvünk van hozzá.

A közösségben feltárulnak korlátaink, félelmeink és önzésünk. Amíg egyedül voltunk, addig azt hihettük, hogy mindenkit képes vagyok szeretni, és így a szeretet lassan illúziónak tűnik számunkra, ”Ha a búzaszem nem hull a földbe és el nem hal, egymaga marad, de ha elhal sok termést hoz.” (Jn 12, 24). Amikor mindez a belső szenvedés a felszínre kerül, felfedezzük azt is, hogy a közösség biztonságos hely. Végre vannak emberek, akik igazán meghallgatnak minket, lassanként lehetővé válik, hogy feltárjuk előttük a bennünk lakó félelmeket. A szív újra tisztaságban él. Isten kegyelméből új életet fedeztünk fel, mely a Lélekből születik.

Növekedés

Jézus valami újat ajánl: magának, Istennek a szeretetével szeretni másokat, az Ő szemével nézni rájuk. S mi csak akkor tudjuk őket így látni és szeretni, ha a hitben megtapasztaltuk, hogy Jézus felszabadító szeretettel szeret minket. A közösség olyan hely, ahol megtanulunk szeretni, és megtanulunk békességszerzővé válni. A közösségi élet minden nehézségével együtt, kivételes teret nyújt a növekedésre.

Mindaddig, amíg nem fogadom el saját sebzettségemet, kicsinységemet, addig továbbra is korlátokat állítok magam és közösségem köré, továbbra is előítéleteket terjesztek. Ha azonban sikerül elfogadni, megérteni, hogy Isten nekem is megbocsát és elfogad olyannak, amilyen vagyok, hogy valamennyi sebünkkel és kicsiségünkkel szeret és hordoz bennünket, akkor elindulok a belső szabadság és az igazabb szeretet felé, akkor el tudom fogadni mások hibáit és gyengeségeit. Mindnyájan halandó és törékeny emberek vagyunk, de egyszeriek és értékesek is. Van reménység: mindnyájan haladhatunk a nagyobb szabadság felé.

Megbocsátás

Megtanulunk megbocsátani. Az erőszakot, és a gyűlöletet felváltja a szánalom és az irgalom. Ha valakit elítélek, ezzel megtagadom tőle a lehetőséget a növekedésre. A közösség a megbocsátás helye, megbocsátani azt is jelenti, hogy az ember önmagába néz és meglátja, mit kellene megváltoztatnia, mit kel jóvátennie. Ezért sohasem könnyű megbocsátani. Magunknak is meg kell változnunk. A Szentlélek erejére van szükségünk, hogy ilyen módon megnyílhassunk. Advent a kiengesztelődés ideje, az emberekkel és Istennel is a szentgyónásban. Ne feledkezz el erről a készület idején!

Csak a Szentíráson keresztül fogod igazán megismerni Istent, ezért ebben a hónapban legyen napi olvasmányod és elmélkedési anyagod Isten személyes, neked szóló üzenete.

Advent a virrasztás, a várakozás hónapja, a hajnali rorátékon, készítjük, fényesítjük lelkünk hajlékát, hogy alkalmas legyen befogadni, a születendő Gyermeket.

Jézus ezerszer is megszülethetne a földön, mit sem használna neked, ha a te szívedben nem születne meg!