Dsida Jenő – Az utcaseprő

Hajnal. Dúdolva ballagok hazafelé sok apró-cseprő
dallal szívemben.
Rámköszönsz, Te szegény, piszkos utcaseprő.
Oly tisztességtudón köszönsz,
míg körülted porzik a reggel: egyszerre csordultig telek
alázattal és szeretettel.
Megállok és elnézem soká zsíros, barázdás arcodat,
gémberedett, nagy kezedet, torzonborz sárga bajszodat fölötte a pálinka-gőzzel.
…Őt látom most, a mennyeit benned, ó rongyos utcaseprő,
ki sepred a föld szennyeit, ki világ bűnét elveszed
és jó vagy minden emberhez…
Testvér, ha az üdvösségre jutsz, rólam el ne feledkezz!

Bódás János – A karácsonyi Jézushoz

Jézus, te is születtél,
milyen fiú lehettél?
Verekedni szerettél?
Hát mosdani? . . . Vagy jobb voltál
minden földi gyereknél?
Hát zöld egrest ettél-e
egészséged vesztére?
Fáról sokszor estél-e?
Kék foltokkal rakva hányszor
értél haza estére?
Panasz is volt néha rád?
Ne szomorítson a vád:
ha elszakadt a ruhád,
vagy valamit összetörtél,
kiporolt-e jó anyád?
Ó, te égi, tiszta fény,
követni mernélek én,
szakadékok peremén,
ha tudnám: te is így kezdted,
gyermekként, akárcsak én.

Sík Sándor – Ember maradj

Nyár van megint. 
Arcon legyint 
Friss napsugár: 
    Gyerünk, gyerünk, heverni kár!

Hiszen tudod: 
Reád szabott 
Hány munka vár. 
    Hamar, hamar, henyélni kár!

Nem tudhatod, 
Hogy hány napod 
Van mérve még. 
    Biztos csak egy: nem lesz elég.

Mikor kapod 
Végső napod, 
Nincs tudni agy. 
    Fontos csak egy: ember maradj!

Mígnem kinő 
Belőled ő, 
Ki egy veled, 
    Aki embernél emberebb.

Reményik Sándor – Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? – s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.