Hirdetéseink 2018. szeptember 2.

  • Ma, 17-18 óraig tanév kezdő dicsőítés lesz a templomban.
  • Hétfőn, az esti szentmisét a szeptemberben születettekért ajánljuk fel.. A szentmisét követően az egyháztanáccsal közös, 20 perces szentségimádásunk lesz városunkért, közösségünkért.
  • Kedden 7 órakor, a szentmise a Rókus kápolnában lesz. 6, 45 –től autókkal kivisszük a templom előtt gyülekezőket.
  • Elsőpéntek lesz a héten. 17.30-tól engesztelő rózsafüzér a templomban. A szentmisét a folyamatos szentségimádásban résztvevőkért és szándékaikra ajánljuk fel.
  • Szombaton Kisboldogasszony ünnepe lesz.
  • Két hét múlva, szeptember 14 –én pénteken, Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepe, 15 –én szombaton lesz a Márianosztrai zarándoklat és a Nyitott templomok éjszakája rendezvény. Másnap, 15-én vasárnap a 9, 30 –as szentmisén tartjuk templomunk búcsúját és a gyerekek Szentlélek hívó szentmiséjét a tanév kezdetén. A megáldani való tanszereket hozzák magukkal. A szentmise után lesz a szokásos autó, motor, bicikli, babakocsi megáldás, majd mindenkit szeretettel várunk ebédre, a plébániára. Ennek célja, h. ne rohanjunk haza mise után, töltsünk el együtt pár órát a plébánia kertben. Előzetes jelentkezés szükséges a sekrestyében. .
  • Azok, a 7 – 8 osztályosok, akik szívesen jönnének a kisifi hittanra, István atyát keressék meg. Ez lesz a bérmálkozás előszobája.
  • Csütörtökön 17,30-kor szent órát tartunk!
  • Köszönjük azoknak, akik a nagylelkűségét, akik a Mária és Jézus szobrot restauráltatták.
  • Köszönjük azoknak is a munkáját, akik a közösségi ház rendbetételében részt vettek a tegnapi napon.

Hirdetéseink 2018.március 4.

  •  A katolikus iskolák számára 143. 000 Ft –t gyűjtöttünk múlt vasárnap. Köszönjük mindenki adományát.
  • Ma 17:00-tól nagyböjti zenés dicsőítést tartunk a templomban
  • Szeretnénk értelmi fogyatékos, mozgás sérült emberek számára elindítani a Hit és Fény közösséget. István atya ehhez, a havi alkalmas találkozókhoz vár segítőket.
  • Hétfőn, a márciusban születettekért lesz a szentmise felajánlva. Szeretettel várjuk őket.
  • Jövő vasárnap, az elsőáldozók bemutatása lesz a 9, 30 –as szentmisén.
  • Ha tudunk olyan idős betegről, aki szeretné otthonában elvégezni húsvéti gyónását, jelezzük István atyánál.
  • Jövő héten folytatódik a kórus alatti rész felújítása. Hétfőtől szerdáig 8 és 15 óra között a folyamatos szentségimádás szünetel. Csütörtöktől a megszokott rendben folytatódik.

Hirdetéseink 2016. május 22.

  • Köszönjük mindenki munkáját, amit az Ifjúsági Találkozóért tett.
  • Május 29 –én, Úrnapja. Ezen napon csak 9 és 18, 30 –kor lesz szentmise. A 9, 30 –as után tartjuk az úrnapi körmenetet. Virágszórásra várjuk szeretettel az elsőáldozókat. Az esti szentmise csendes lesz.
  • Június 5 –én, vasárnap, a 9, 30 –as szentmise keretében Bíró László püspök atya a bérmálás szentségét szolgáltatja ki fiataljainknak. Hordozzuk őket imádságainkban. A szentmise után, a Közösségi Házban, Püspök atya, mint családreferens püspök, szeretne találkozni plébániánk házas közösségeivel.
  • Örömmel hívunk mindenkit a következő Faluközi gitáros énekes dicséretre. Ennek időpontja most szerdán Május 25-én, este fél 9-től 10-ig lesz a Verőcei templomban. A Nagymarosiak és Kismarosiak a helyi templom elől negyed 9-kor indulnak, az autókkal érkezők segítenek a szállításban.
  • A hátul található képeslapok templomunk ablakairól, Dr Kocsis István Tamás és családja adománya. Azok, akik anyagilag nem engedhetik meg maguknak, hogy egy – egy szentély freskót felújítassanak, de kisebb összeggel szeretnének hozzájárulni a munkálatokhoz, bármilyen összeget, ha bedobnak a perselybe, emlékbe egy – egy képeslapot vihetnek magukkal.

 

Körlevél a Szent Márton év megnyitására

Kedves Testvérek!
A Gondviselés különleges megnyilvánulását látjuk abban, hogy Szent Márton jubileumi éve egybeesik a Ferenc pápa által meghirdetett „Irgalmasság Évével”. Mostantól egy éven át ünnepeljük hazánkban azt a tényt, hogy Istenünk 1700 évvel ezelőtt adta Egyházunk számára az első szentként tisztelt nem vértanú hitvallót, a Pannoniában született Mártont. A történelemben továbbélő Krisztus megjelenítője volt, példát adva arra, hogy mindig a saját korunkban kell az evangéliumot valóra váltani. Nemcsak a Karolingok és a Magyar Királyság tekintett mindig patrónusként reá, hanem működésének színhelye, egész Franciaország, sőt Európa több vidéke is. Életpéldája pedig ma, a szegénységgel szembesülő világban aktuálisabb, mint valaha.
Márton szülei pogányok voltak, apja a császári hadsereg tribunusa volt. Ő maga egészen kicsi volt még, amikor szülei a Szombathellyel azonosítható Sabariából átköltöztek Itáliába, ahol ő tizenkét évesen, előbb szülei elől eltitkolva, majd apja akarata ellenére jelentkezett katekumennek. Ekkor kapta az első indíttatást/nevelést a keresztény és szerzetesi életre.
Tizenöt éves volt, amikor a császári seregben lovas testőrtiszt lett. 334-ben történt, hogy télvíz idején tiszti köpenyének felét odaadta egy ruhátlan pogány koldusnak. Még azon éjjel álmában Krisztust látta a koldusnak adott köpenydarabba burkolózva. Hamarosan, 18 éves korában megkeresztelkedett, így ma is példaképe az ifjúkorban kereszténnyé váló fiataloknak és katekumeneknek.
Amint mód nyílt rá, elhagyta a hadsereget, és Szent Hilarius püspökhöz csatlakozott. Megtérése nem idegenítette el családjától. Amikor hazalátogatott az akkor még pogány szüleihez, édesanyját nagy szeretettel meg tudta téríteni. Később Szent Hilarius püspök városán kívül épített magának egy remetelakot, és e szerzetescella körül bontakozott ki egy monostor. Majd 371-ben, amikor a tours-i püspök meghalt, a nép, a papság és a többi püspök kívánságára Márton lett a püspök. Fölszentelése napjától mint jó pásztor gondozta nyáját. A nép atyjaként szerette őt, aki úgy élt közöttük, mint a legszegényebbek. Az egész az ő ország gyógyításairól, ördögűzéseiről és halott feltámasztásairól beszélt.
Az Egyház szabadságáért és tiszta tanításáért küzdött, püspökként is szegénységben élt, s ha nem az ő személyéről volt szó, határozottan lépett föl az igaz hit és Egyháza védelmében. Az Evangélium igazságáért szükség esetén még püspöktársaival és a politika irányítóival szemben is fellépett.
Szent Mártont a nép úgy fogadta emlékezetébe, mint az irgalmas szamaritánust, aki a koldusnak utolsó ruhadarabját is odaadta, és mint a jó pásztor ragyogó példáját, aki a szeretetet tette életének vezérlő elvévé. Halála után hamarosan szentként kezdték tisztelni, a Szűzanya után elsőként a nem vértanú szentek között.
Mivel társadalmi nehézségek azóta is bőven jelentkeztek, Szent Márton sokak védőszentje lett. István király őt választotta hazánk, és az első hazai monostor, Pannonhalma patrónusának. Magyarországon és a Kárpát-medencében neki szentelték a legtöbb templomot, de hegyeknek, helységeknek és kolostoroknak is sokfelé lett a védőszentje. A mai szociális nehézségek láttán őt állíthatjuk sokak szeme elé a felebaráti szeretet példaképeként és a békesség hatékony képviselőjeként. Életpéldája a nem hívők számára is vonzó. Bár a világméretű szegénység orvoslására ma komplex gazdasági terveket kell készíteni, mégis nyilvánvaló, hogy az egyéni, személyes szeretet jótéteményeire, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteire legalább annyira szükség van, mint egy falat
kenyérre. Ha Márton példáját követjük, akkor közösségben vagyunk mindazokkal, akik szükséget szenvednek, bárhonnan érkezzenek is, és közösségben mindazokkal, akik lehetőségeikhez mérten segítenek nekik – függetlenül meggyőződésüktől, értékrendszerüktől.
A sok megkereszteletlen fiatal számára pedig Ő lehet a jócselekedeteket gyakorló katekumen eszményképe. Segítheti őket abban, hogy tudatos döntéssel kell eljutni Krisztus követésére.
Mi magyarok különösen is szeretjük Szent Mártont. Számunkra az ő emléke fölidézi a pozsonyi koronázó dóm híres lovas szobrát. Legelterjedtebb népszokásaink is őrzik tiszteletét a nép lelkében. De nemcsak a Kárpát-medencében, hanem tőlünk nyugatabbra is Európa egyik legnépszerűbb szentje. Tisztelete elterjedt az egész világon, jó példa erre, hogy Argentina fővárosának székesegyháza is Szent Márton nevét viseli. Ez a tény lelki kapcsolatot hoz létre köztünk és Szentatyánk, Ferenc pápa között, aki Buenos Airesből került át Szent Péter római székébe. A most kezdődő Jubileumi Évre azért hívtuk meg őt, hogy vele együtt ünnepelhessük meg Szent Márton jubileumát. Készüljünk erre a 2016. november 11-ig tartó Jubileumi Évre nemcsak nagy nemzeti és nemzetközi rendezvényekkel, hanem az irgalmasság és szeretet egyéni és közösségi cselekedeteivel is!
A tevékeny felebaráti szeretet példaképéről és a tettek apostoláról megemlékezve nem feledkezhetünk meg az irgalmasság és szeretet egyéni és közösségi cselekedeteinek gyakorlásáról sem. Különösen is fontos az előttünk álló évben, amely – a szegények patrónusának ünnepi évével egy időben – a Katolikus Karitász számára is fontos év, hiszen megalakulásának 85. és újjászerveződésének 25. évfordulóját ünnepli 2016-ban. Összefonódva a Szentatya által meghirdetett Irgalmasság Évével, ismerjük meg az év során a Karitász elmúlt évtizedekben végzett munkáját, a Karitász önkéntesek kitartó gondoskodásának eredményeit. Szent Márton példáját követve kísérjük tevékeny
figyelemmel a mellettünk élő, gondokkal küzdő családokat, idős, beteg embertársainkat és forduljunk feléjük szeretetből fakadó irgalommal.
Bizalommal buzdítjuk kedves testvéreinket ebben az esztendőben különösen is, hogy Szent Erzsébet ünnepéhez kapcsolódva tartsák meg jövő vasárnap a Karitász-gyűjtést, amely a rászorulók megsegítését szolgálja.
Budapest, 2015. november 1.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Ferenc pápa üzenete a 2015. évi missziós világnapra

A 2015. évi Missziós Világnapot a Megszentelt Élet Évének keretében tartják meg, s ebből nyer ösztönzést az imára és az elmélkedésre. Valóban: ha minden megkeresztelt ember arra kapott meghívást, hogy tanúságot tegyen Urunkról, Jézusról és hirdesse az adományként kapott hitet, ez különösen is igaz az Istennek szentelt életet élő személyekre, mivel a megszentelt élet és a misszió között szoros a kapcsolat. Jézus követése, amely meghatározta a megszentelt élet létrejöttét az Egyházban, válasz a hívásra, hogy vegyük fel a keresztet és kövessük Őt, vegyünk példát arról, ahogyan ő átadta magát az Atyának, ahogyan előttünk járt a szolgálat és a szeretet tetteivel, ahogyan elveszítette életét, hogy újra megtalálja azt. És minthogy Krisztus egész élete missziós jellegű, az Őt szorosan követő férfiak és nők teljes mértékben magukra öltik ezt a jellegzetességét.

A missziós dimenzió, amely az Egyház természetének velejárója, benne rejlik a megszentelt élet minden formájában¸ és el nem hagyható belőle anélkül, hogy a karizma csorbát ne szenvedne ezáltal. A misszió nem erőszakos térítés vagy puszta stratégia: a misszió a hit „nyelvtanához” tartozik, elválaszthatatlan tőle annak számára, aki meghallja a Szentlélek hangját, amint felszólítja: „Gyere!” és „Menj!”. Aki Krisztust követi, az mindenképpen misszionáriussá válik és tudja, hogy Jézus „vele együtt jár, vele együtt beszél, vele együtt lélegzik, vele együtt dolgozik. A missziós feladat közben érzi maga mellett az élő Jézust” (Evangelii Gaudium, 266).

A misszió nem más, mint szenvedélyesen szeretni Jézus Krisztust és ugyanakkor szenvedélyesen szeretni az embereket. Amikor megállunk imádkozni a keresztre feszített Jézus előtt, felismerjük szeretetének nagyságát, amely méltóságot kölcsönöz nekünk és támogat bennünket. Ugyanakkor érezzük, hogy a szeretet, amely átszúrt szívéből árad, Isten egész népére és az egész emberiségre kiterjed, és ebből értjük meg, hogy Ő fel akar használni bennünket is, hogy egyre közelebb kerüljön szeretett népéhez (vö. uo., 268) és mindazokhoz, akik őszinte szívvel keresik őt. Jézus missziós parancsa: „Menjetek!” vonatkozik az Egyház mindig megújuló missziós feladataira és helyzeteire. Az Egyházon belül mindenki meg van hívva az Evangélium hirdetésére életünk tanúságtételével. Különösképpen a megszentelt életet élőkre vonatkozik, hogy hallgassák a Szentlélek hangját, amely arra hívja őket: jussanak el a missziók nagy peremvidékeihez, olyan emberek közé, akikhez még nem jutott el az Evangélium.

Az Ad gentes zsinati határozat kihirdetésének ötvenedik évfordulója arra szólít fel bennünket: olvassuk el újra és gondoljuk végig ezt a dokumentumot, amely jelentős missziós lendületet adott a megszentelt élet intézményeiben. A szemlélődő közösségekben Lisieux-i Szent Teréz alakja került előtérbe és szólította meg a szerzeteseket. Ő a missziók védőszentje: az ő személye mutatja meg a bensőséges kapcsolatot a szemlélődés és a misszió között. A világban tevékenykedő számos szerzetesrend számára a II. Vatikáni Zsinat hozott missziós szemléletet, amely rendkívüli módon nyitott az ad gentes missziók irányába, és gyakran egybekapcsolódott ez a távoli, az evangelizáció során megismert országokból és kultúrákból érkező testvérek befogadásával ezekbe az intézményekbe: mára már elterjedt az „interkulturalitás” a megszentelt életben. Éppen ezért sürgető, hogy a misszió eszményét visszahelyezzük középpontjába, Jézus Krisztusba, aki azt kívánja, hogy teljesen adjuk oda önmagunkat az Evangélium hirdetéséért. Ezzel kapcsolatban nem létezhetnek kompromisszumok: az, aki Isten kegyelméből befogadja a missziót, az hivatott a misszióért élni. Ezeknek az embereknek a számára, a világ sokféle perifériáján, Krisztus hirdetése az ő követésének módjává válik és ő kárpótolja őket fáradozásaikért és nélkülözéseikért. Minden törekvés, hogy valakit eltérítsenek ettől a hivatásától, még ha nemes lelkipásztori, egyházi vagy humanitárius igényből fakadó szándék vezérli is, nem egyeztethető össze az Úr személyes hívásával, hogy valaki az Evangéliumot szolgálja. A missziós intézményekben a képzést végzőknek a feladata, hogy világosan és becsülettel rámutassanak az élet és a cselekvés ezen távlatára, és hogy hitelesen végezzék el a valódi missziós hivatással rendelkezők kiválasztását. Főként a fiatalokhoz fordulok most, akik még képesek a bátor tanúságtételre és nagylelkű vállalkozásokra, olykor szemben haladva az árral is: ne engedjétek, hogy elvegyék tőletek a valódi misszió álmát, Jézusnak olyan követését, amely a teljes önátadással jár. Lelkiismeretetek titkos mélyén tegyétek fel magatok számára a kérdést, miért választottátok a missziós szerzetesi hivatást és mérjétek fel, hogy készek vagytok-e elfogadni mint szeretetből fakadó adományt az Evangélium hirdetésének szolgálatában. Ne feledjétek, hogy az Evangélium hirdetése, még mielőtt az azt nem ismerők szüksége volna, a Mestert szerető ember szükséglete!

Napjainkban a missziónak szembe kell néznie a kihívással, hogy minden nép szükségét érzi a saját gyökereihez való visszatérésnek és saját kultúrája megőrzésének. Meg kell ismernünk és tisztelnünk kell más hagyományokat és filozófiai rendszereket is, és el kell ismernünk minden nép és minden kultúra számára a jogot, hogy saját hagyományából merítsen erőt Isten misztériuma megértéséhez és Jézus Evangéliumának befogadásához, amely a kultúrák számára fényt jelent és egyben az erőt, amely képes átalakítani ezeket.

Ennek az összetett helyzetnek a tükrében feltesszük a kérdést: „Kiknek szól elsősorban az Evangélium hirdetése?” A válasz világos, és magában az Evangéliumban bukkanhatunk rá: a szegényeknek, a kicsinyeknek, a betegeknek, azoknak, akiket gyakran lenéznek és elfelednek, azoknak, akik nem tudják viszonozni (vö. Lk 14,13-14). Az az evangelizáció, amely elsősorban őfeléjük fordul, Isten országának a jele, amelyet Jézus akart elhozni a számunkra: „Egyértelműen állítanunk kell, hogy elszakíthatatlan kapcsolat van hitünk és a szegények között. Soha ne hagyjuk őket magukra!” (Evangelii gaudium, 48). Ennek különösen is világosnak kell lennie azon személyek számára, akik a missziós megszentelt életben élnek. A szegénységi fogadalommal azt választják, hogy Krisztust követik ezen preferenciájában, nem ideológiailag, hanem úgy, ahogyan ő tette: azonosulva a szegényekkel, együtt élve velük a mindennapi élet esetleges körülményei között, lemondva mindenfajta hatalom gyakorlásáról, hogy a legutolsók testvérei lehessenek s hogy elvigyék számukra az Evangélium örömének tanúságát és az Isten szeretetének kifejeződését.

A keresztény tanúságtétel érdekében, hogy az Atya szeretete megmutatkozzék a kicsinyek és a szegények között, a megszentelt életet élőknek elő kell segíteniük, hogy a világi hívők is jelen legyenek a missziós szolgálatban. Már a II. Vatikáni Zsinat kijelentette: „A világi hívek működjenek együtt az Egyházzal az evangélium hirdetésében, és mint tanúságtevők és élő eszközök vegyenek részt az Egyház üdvösségszerző küldetésében” (Ad gentes, 41). Szükséges, hogy a misszionárius szerzetesek egyre bátrabban megnyíljanak azok felé, akik készek velük együttműködni, akár csak rövidebb időszakokra is, hogy tapasztalatot szerezzenek ezen a területen. Ezek a testvéreink arra vágynak, hogy osztozzanak a keresztségben kapott missziós hivatásukban. A missziók házai, szervezetei olyan természetes csatlakozási pontok, ahol fogadni lehet őket, és emberi, lelki és apostoli támogatást lehet nyújtani számukra.

Az Egyház missziós intézményei és művei teljes mértékben azoknak a szolgálatában állnak, akik nem ismerik Jézus Evangéliumát. Hogy ezt a célt hatékonyan meg lehessen valósítani, szükségük van a szerzetesek karizmájára és missziós elkötelezettségére, ugyanakkor a megszentelt életet élőknek is szüksége van a szolgálat szervezetére, amely Róma püspöke részéről a koinonia (szeretetközösség) biztosításának kifejezése, hogy az együttműködés és a szinergia (összedolgozás) a missziós tanúságtétel részét képezzék. Jézus azt mondta, hogy a tanítványok egysége a feltétele annak, hogy a világ higgyen (vö. Jn 17,21). Ez az összetartás nem jelenti a jogi-szervezeti alárendeltséget bizonyos intézményekkel szemben, vagy a sokféleséget ösztönző Lélek fantáziájának lefojtását, hanem arra szolgál, hogy hatékonyabb legyen az evangéliumi üzenet átadása és közös szándék formálódjon, ami ugyancsak a Lélek gyümölcse.

Péter utódának Missziós Műve az egyetemes apostoli küldetés látóhatárát jelenti. Ezért szüksége van a megszentelt élet számos karizmájára, hogy ezen a széles horizonton végezze az evangelizációt, kellő jelenlétet biztosítva a határokon és a már elért területeken.

Kedves testvéreim, a misszionárius szenvedélyének középpontja az Evangélium. Szent Pál ezért mondhatta: „Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot” (1 Kor 9,16). Az Evangélium az öröm, a felszabadulás, az üdvösség forrása minden ember számára. Az Egyház tudatában van ennek az ajándéknak, ezért nem fárad bele, hogy szüntelenül hirdesse mindenkinek azt, „ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk” (1 Jn 1,1). Az Ige szolgáinak – a püspököknek, papoknak, szerzeteseknek és világiaknak – az a küldetése, hogy mindenkit kivétel nélkül személyes kapcsolatba hozzanak Krisztussal. Az Egyház missziós tevékenységének hatalmas területén minden megkeresztelt ember hivatásának része, hogy személyes helyzetének megfelelően a lehető legjobban megélje a missziót. Erre az egyetemes hivatásra adott nagyvonalú választ kínálnak fel a megszentelt életet élő férfiak és nők, intenzív imaéletükkel, az Úrral és megváltó művével tartott szoros kapcsolatukkal.

Miközben Szűz Mária, az Egyház édesanyja és a missziós lelkület példaképe szeretetébe ajánlom mindazokat, akik az Evangélium hirdetésén fáradoznak, akár ad gentes, vagyis távoli népek között, akár saját területükön, bármilyen életállapotban, szívből adom mindnyájatokra apostoli áldásomat.

Vatikán, 2015. május 24., Pünkösd ünnepén

FERENC pápa

Hirdetéseink 2014. október 26.

  • Taizei imaóra lesz okt. 31-én pénteken az esti mise után. Szeretettel várunk mindenkit!
  • November 1-jén, mindenszentek ünnepén, a temetőben 17 órakor lesz közös imádság a keresztnél. Parancsolt ünnep. Szentmise reggel 8 és 18.30-kor lesz. Ezen a napon az azt követő nyolc napon át teljes búcsú nyerhető temető, vagy templom látogatásával, a szokásos feltételekkel: szentgyónás, áldozás, imádság a Szentatya szándékára.

Pünkösdi Lélekhívó Imádság

2014. június 7. (Szombat)

Pünkösd a Szentlélek kiáradásának ünnepe. Hívjuk és várjuk együtt a Szentlelket Pünkösd vigíliáján, 2014. június 7-én, szombaton, imádságokkal és énekekkel az apostolokhoz hasonlóan!

Tervezett program:

  • 17:30 – 18:30 Szentségimádás a templomban
  • 18:30 – 19:30 Szentmise a templomban
  • 19:30 – 20:15 Agapé a plébánia udvarán
  • 20:15 – 21:30 Ima a városunkért, a kálvárián
    (20:15-kor indulunk a plébánia udvarról a kálváriára)
  • 22:00 órától másnap reggelig virrasztás a templomban
    (a virrasztásra jelentkezőket várunk a kihelyezett részvételi íven)

Az agapéhoz süteményt vagy egyéb enni/innivalót szívesen fogadunk!

Annak érdekében, hogy a kálvárián tartott imádságba bárki bekapcsolódhasson, a fel-, és lejutáshoz autók is rendelkezésünkre állnak majd. Ezek kb. 20 órakor indulnak a templom elől. Rossz idő esetén a sáros úton az autók nem tudnak egészen a kápolnáig menni, ezért az utolsó 150 métert lehetséges, hogy gyalog kell megtenni. Az autó-igényeket kérjük Heininger Ferenc (06-20-957-0186) felé jelezzék, de ennek elmulasztása esetén is mindenkit bíztatunk a részvételre!

Zseblámpát lehetőség szerint mindenki hozzon magával!

Minden kedves Testvért szeretettel hív és vár:

a Lelkes imacsoport

Miért nem működik a “Százszor megmondtam!”?

Kedves Felnőttek!

Az egyházközségi majális keretein belül 10.00 – 11.30 között
előadást hallgathattok a templomban, az alábbi témában:
Miért nem működik a “Százszor megmondtam!”?
A sikeres nevelés kulcsa: az érzelmi intelligencia
Előadó: Uzsalyné dr. Pécsi Rita (neveléskutató)

  • Értelmes, okos gyerekek/felnőttek miért nem képesek életüket irányítani?
  • Sokdiplomás ismerőseink kapcsolataikban miért bizonyulnak szinte analfabétának?
  • Kitűnő tanulónak miért nem elég elmondani, hogy nem csak ő van a világon, hogy  győzni nem érdemes a másik letaposása árán?
  • Hogyan lehet felkészíteni gyermekeinket a munkanélküliségre, a bizonytalan élethelyzetekre?
  • Legfőbb tulajdonságainkat örököltük, vagy tanuljuk?
  • Mire való a játék, a mese, a rajzolás, a zene?

Szeretettel várunk mindenkit, kortól, nemtől és világnézeti meggyőződéstől függetlenül!