Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kedves Testvérek! – Ma van az Advent 4. vasárnapja! Most folytatjuk a liturgia magyarázatokat, katolikus hitünk egyes részeinek ismertetését!

Melyek az Advent szimbólumai?

1. A viola szín: az Összeszedettség, a szent fegyelem és a bűnbánat színe.
2. Az oltár díszítetlen, az orgona legfeljebb az éneket kíséri: ezek a visszafogottság, a várakozó komolyság jelei.
3. Nem liturgikus jelkép, de segítheti elmélyülésünket az újabb korban divatba jött adventi koszorú. Mintegy élő naptár, mutatja a Karácsony közeledését.

Milyen Úrjövetről emlékezünk meg Adventben?

1. Történelmi Úrjövet. Az ószövetség várakozása Krisztus első (alázatos) eljövetelére „az idők teljességében”.
2. Kegyelmi Úrjövet. A hivő lélek várakozása Krisztus folytonos (lelki) eljövetelére a Karácsonyban.
3. Eszkatologikus (azaz a végső időkkel kapcsolatos) Úrjövet. Az Egyház virrasztó várakozása, Krisztus második (diadalmas) eljövetelére az Utolsó Napon.

Hogyan ünnepeljük az Eszkatologikus Úrjövetet? Krisztus már eljött, mégis várjuk őt. A várakozásunk már beteljesedett Krisztus születésével, mégis állandó várakozásban élünk. Már meg vagyunk váltva, Krisztus mégis a világ végére mondta, hogy akkor majd „emeljétek föl fejeteket, mert eljött megváltástok”. Az üdvösséget még láthatatlanul és ezer veszély közt hordozzuk magunkban, ma még reményben élünk.

A világ végén eljön majd az Emberfia, már nem gyenge kisgyermekként, nem halandó testben, hanem „hatalommal és dicsőséggel”, hogy ítéletet tartson élőkön és holtakon, az egész történelmen, és hogy az övéit véglegesen magához vegye. Akkor majd örökre egyesül hűségesen várakozó Jegyesével, az Egyházzal. Ezért úgy kell szemlélnünk és átélnünk a földi életünket és az Egyház földi életét, mint egy hatalmas adventet, melyben sötétség és zűrzavar, a szívet széttépő erők vesznek ugyan körül, de ebből a babiloni fogságból kivisz minket a Szabadítónk.

Ma van az Advent 4. vasárnapja, az adventi bizonyosság vasárnapja. Itt áll már az Úr a küszöbön — méltók vagyunk fogadni őt? „Bárcsak megismernéd Uradat a látogatás napján…” – olvassuk. A látogat szó a lát igéből származik (latinul – visitatio). A lényege szerint a láthatatlan Isten láthatóvá vált, az örökkévaló belépett az időbe, a halhatatlan most halandó testünkben jelent meg, hogy maga hozza el nekünk a halhatatlanságot. A vallásilag, erkölcsileg már-már szétszóródó, szétolvadó Isten-népet Krisztus, a Fő – önmaga testében újra egyesíti.

Kedves Testvérek! Most pedig imádkozzunk együtt a Plébános Urunkért, az egykor és most élő papokért, szerzetesekért, szolgálattevőkért, népünkért, vezetőinkért, ellenfeleinkért és az ellenségeinkért:

„Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben, a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk. Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten, Te pedig mennyei seregek vezére a sátánt, és a többi gonosz szellemet, kik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!” Amen.