Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kedves Testvérek! – Ma van Advent 2. vasárnapja! Most a HIT évében, folytatjuk a liturgia magyarázatokat, katolikus hitünk egyes részeinek ismertetését!

Kik az Advent lelki mesterei?

1. Izaiás próféta, a vágyakozás tanítója: „Harmatozzatok, egek, onnan felülről!” – mondja.
2. Keresztelő Szent János, a felkészülés tanítója: „Készítsétek az Úr útját!” – mondja.
3. Szűz Mária, az önátadó, az alázatos várakozás tanítója: „Legyen nekem a te igéd szerint!” – mondta Gábriel arkangyalnak.

Mi jellemzi az adventi lelkületet?

1. Saját gyengeségünk, megváltásra való rászorultságunk tudata, mert „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak megkegyelmez.
2. Bűnös múltunk elutasítása, állandó fohászkodás Isten irgalmáért: „Mutasd meg nekünk, Urunk, irgalmasságodat!” – mondja a zsoltáros.
3. Figyelmes, éber várakozás, reménykedő virrasztás: „Virrasszatok, mert amely órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia!” – mondja Márk evangélista.

Hogyan ünnepeljük a Történeti Úrjövetet ?

A bűnbe esett emberiség évezredekig várta a Szabadítót, aki majd kibékíti egymással az Istent és az embert. Az Egyház most azonosul a „sötétségben és a halál árnyékában” ülő, leláncolt igazak vágyakozásával. Elismerjük, hogy mi is rá vagyunk szorulva a megváltásra, és reménykedve emeljük föl a fejünket, hallván a prófétai szót: „íme, jön az Úr a népek megváltására!” Így aztán karácsonykor, boldogan énekelheti majd az Egyház: „Megmutatta az Úr az ő Üdvösségét.” Az évenként visszatérő Advent mintegy élő emlékműve a történeti Úrjövetnek. Ezzel az Egyház teljesíti a kötelességét, hogy Isten minden jótéteményét, így Krisztus első eljövetelét is, hálaadó emlékezetben tartsa és egyben helyes adventi lelkületet tanul, az Ószövetség igazaitól, prófétáitól.

Ma van Advent 2. vasárnapja, a várakozó Egyház vasárnapja. Beleéljük magunkat az ószövetségi népnek – Izraelnek – Messiás-vágyába, hogy nyitott szívvel fogadjuk az Üdvözítőnket. Figyeljük Keresztelő János intését: készítsünk utat szívünkben a Megváltó számára. Hallgassunk az utolsó és legnagyobb prófétára, akinek hangját az Anyaszentegyház az egész Adventben ismét és ismét felidézi!

Isten népe kiált a Pásztora után a zsoltárban, hogy ő ne hagyja elveszni a nyájat. Válaszul a próféta biztatja az Egyházat, mint Sión népét, tehát mint megszentelt közösséget: ne félj, jő az Úr, a népek megváltására. Nem marad az Úr néma, sőt dicsőséges hangja maga lesz az Ige! Gondoljunk rá, mit érez a börtöncellában a rab, mikor a szabadság hírhozójának hangját meghallja „szívének örömére”. Tudunk-e mi is ilyen izgalommal és örömmel várni? Tudunk-e teljes átéléssel kiáltani az isteni szabadításért?

Kedves Testvérek! Most pedig imádkozzunk együtt a Plébános Urunkért, az egykor és most élő papokért, szerzetesekért, szolgálattevőkért, népünkért, vezetőinkért, ellenfeleinkért ellenségeinkért és a Váci Egyházmegyei Zsinat munkájáért:

„Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben, a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk. Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten, Te pedig mennyei seregek vezére a sátánt, és a többi gonosz szellemet, kik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!” Amen.