Énekek éneke és a Szent Liturgia

„Nézzétek, az alvilágból mint győztes tér vissza,
harmadnapra felébredt a Kedves, sírjánál virrasztottam én is
jegyesével az Egyházzal Nagyszombat éjszakáján és mondtam:
Jeruzsálem leányai, kérlek benneteket, ne zavarjátok meg a szerelmemet,
s föl ne ébresszétek, amíg nem akarja.
Tudtam, hogy eljön, mert a szeretet erősebb mint a halál.
Tenyerén, lábán, szíve fölött megjelölve, mert szívére tett engem, mint pecsétet.
Halálos szerelmének nyoszolyáján a kereszten.”

A szent liturgia úgy nevel, hogy nem akar nevelni – belesodor Isten világába. A papot úgy neveli, hogy mit jelent papnak lenni, hogy senki másnak nincs joga úgy megcsókolni az oltárt. Nem kis esemény ez, ha egész lényét beleadja, jegyesként az oltárt, mely maga a Krisztus, ill. az Úr illatos igéit.

Kelj föl kedvesem, gyere szépségem, nézd elmúlt már a tél… itt van a szőlő metszés ideje. Ezzel a csodálatos természeti képpel közelíti Isten Izraelt ahhoz a titokhoz, hogy életet akar neki adni. Jézus is ezzel búcsúzik el a tanítványoktól, ez az utolsó kép az Egyházról – misztikus. Ha az Egyház nem lesz misztikus, nem lesz! Kereszténység a benne lévő élet – aki ni cs egységben a szőlőtővel, nem lesz. – Eljegyeztelek magamnak számnak csókjával.

Nagyböjt az erre való készület – készülődés a jegyessel való találkozásra.

Szent három nap a vőlegény és a menyasszony találkozása.

ÉNEKEK ÉNEKE

Prófétai irodalomhoz tartozó történelembe ágyazódó teológiai tapasztalatra épül.

Fogság után megtapasztalja Izrael szereti népét véglegesen. A fogság óriási hitbeli megpróbáltatás, hisz a vallás és a templom ugyanaz a zsidó ember számára, hozzá kötődött.

Jeremiás jövendöl – bezárják – megmenti népét az ateizmustól – az úr nem hagyja el az ő népét.

Az ószövetség minden szava, melyet a gyermek Izraelhez intéz, csodálatos fényt kap a végső szeretet fényében, hogy Isten a szeretet.

Nagyböjt intenzív készület a vőlegénnyel való találkozásra a benne való lét által.

Én 8,6 – A menyasszony a megváltott embert folyton keresi a vőlegényt – ez egész földi életünk. Ker, szt. János ír a lélek sötét éjszakájáról, lelki szárazságról. Elválás és találkozás. Az elválás is épp oly szép mint a találkozás. Elválok, hogy még inkább vele legyek.

Vágy szó kétszer szerepel a Szentírásban – bűnbeeséskor és az Én 7,11 -ben. Itt a fordulat, a vőlegény vágyódik a menyasszony után. Abban a kultúrában botrány hogy a menyasszony keresi a vőlegényt. Csodálkozva kiállt fel a menyasszony, a megváltott hogy Isten vágyódik utána.

Iz 62, 4 – Talán el sem merjük hinni. Minden válásban az ember keresi az Istent, kezdi Ádámmal és folytatja. Ez botrány a farizeusok szemében, az elveszett báránynak igen is vissza kel találnia.„Azért jöttem, hogy megkeressem ami elveszett”

Iz 51,17: 52,1 : 60,1 – a próféták állandóan ébresztgetik Sión leányát.

Pál: Ébredj fel te álmos és Krisztus rád ragyog. A ker. élet ébredések sorozata.

A nagyböjtnek misztikája van, inkább mint adventnek, a roráték sejtelme más, nagyböjtben az ember misztikussá válik. A szentek ezt értették meg: Szemlélik a titkot, gyönyörködnek benne. Mennyire mások mint mi, őrült hatalmi harcainkban, rohanásainkban élünk, ők pedig egyszerűen élik Isten szerelmét, megmentik az Egyházat. Egyetlen vallás sem mert arra gondolni, hogy Isten keresi őt, vágyakozik utána. Ez az Egyház léte mélyén élő misztérium 2000 éve idegesíti a világot – Taposd el a gyalázatost. Ami leginkább irritálja a világot, az a legmélyebb titka, hogy Isten szétválaszthatatlanul egyesül az emberel, magához öleli mindenestül.

Jézus volt az, aki igazán megtapasztalta, hogy a szerelem erősebb a halálnál, mer bele halni az Atya iránti szeretetbe, halálába is Atyára hagyatkozik, mer tudja, hogy a szerelem erősebb halálnál-k. De nem csak az Atya iránti szeret jellemző Jézus halálra, hanem az irántunk való szeretetet is. „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” ez a szerelmesnek a kiáltása.

Ez nagypéntek, ez nagyböjt szelleme. Nagypéntek csendje és megrendült liturgiája áthatja az egész nagyböjti készületünket. A csend és a megrendültség minden Szentmisén arra a nagypénteki misére gondol amit maga Jézus mutatott be. Ha egy nagypénteki liturgiát végig szemlélünk többet fogunk megérteni a megváltásból, mit sok okos dogmatikai előadásból. A racionalista ember persze ezt nem érti.

Nagycsütörtök nagypéntek fényében válik érthetővé :”Mert szerette övéit akik a világban volta. Az első Szentmise zsidó rituális keretben történt, nem pedig spontán rendezett vallási teadélután meleghang szabadon áradó langymeleg imatalálkozó keretében. Isteni mélységű misztérium, az Atya megrendül az ember Jézus láttán, Neki semmije, senkije nincs csak az egyszülött szerelmes Fia, akinek mindent megad amit kér. „Bocsáss meg nekik”. Ez a megváltás. A Lélek kiárad az Atyától Jézus minden szavára, így jön létre az Eukarisztia, a megbocsátás szentsége. Nem a kivégzést ünnepeljük, nem azt hogy valaki visszajött a temetőből. A golgotai áldozatban benne van az emberiség egész bűne, az Ő kivégzése a történelem minden gyilkosságát összefogja. Ma is aktuális: „Ez az én testem, ez az én vérem”. Ez Isten utolsó ajándéka az emberiségnek. Ha az apostolok nem fogadják el a kenyeret és a bort, nincs megváltás – áldozásaink. Az ő Eukarisztiát elfogadó hitük a Teremtő Lélek műve.

Nagyszombaton kezdődik az ünnep, mely soha nem ér véget. Ez a napot az egyház identitásának a legmélye, a jegyesek találkozása. Csak így kerül helyére a szent liturgia, ha az Egyház jegyesi mivolta felöl közelítjük, ha nem akkor félreismerik, félredobják.

Botrány ami megy : lemisézünk, színház, szenteltvíz őrök, késők, rohanók. Liturgia találkozás istennel, sokakban még a vágy sincs meg. A megújulást a liturgiában nagyszombaton kell elkezdeni. A szentélyt a szeméttől, racionalizmustól protestáns üres behatástól meg kell tisztítani. Csak így ragyoghat fel az Egyház lényege, ez a megújulás egyetlen útja, ha előbb a liturgiát tisztítjuk meg.

A szerelmesek együttléte az ünnep, mely forrás a hétköznapok számára, de mikor nincsenek együtt az is a szerelem ideje. Előbb létezett mint a Szentírás. Az Egyház előbb misézett, csak utána kövültek meg a szavak. A menyasszony és a vőlegény levelezése, melyet csak a mennyasszony érthet meg – Egyház, mert neki szól. Belőle nőtt ki a Szentírás ezért az övé.

A liturgia semmit nem használ hétköznapi értelemben. Nincs haszna mert megkezdett örök élet. A szeretetnek nincs haszna – ezért futunk a miséről, mert nem látjuk a hasznát. 7 -es fiú- miért menjek misére, mi haszna? A jegyes találkozása a jegyesével nem jár haszonnal. Tömjén – félünk tőle. Ingyenesség, imádás, szerelem, játék, udvarlás. A szeretet illatos, a szerelemben minden szeretet, ,minden fontos és minden ingyenes.

„Szebb vagy mint akárki az emberek közül, kedvesség ömlik el ajkadon” A liturgia a szemlélődés ideje, belesodródunk a vőlegény vonzásába. Minden misén jelen van nagyszombat öröme, a feltámadás fénye.

Nem szabad elkapkodnunk, végig rohannunk, sietve lecsupaszítani. Liturgikus ünneplésünkben nem a protestáns egyházaktól kell tanulni, inkább az ortodoxoktól. Egy nagyszombat 7 – 8 óra állva. A pap nem néz hátra mennyien vannak a miséjén, akkor is énekel és tömjénezik ha ketten vannak. Mi annál rövidebbre fogjuk, ha többet fizetnek dalra fakadunk.

A Szent Három Nap így ragyog át a nagyböjtön, melyre a visszafogottság, a csönd és az elmélyülés a jellemző, hogy húsvét éjszakáján szívünkből, lelkünkből a feltámadt Úr öröme, ujjongása áradjon, melyet semmiféle tengervíz nem képes eloltani.