Egy hozzászólás a(z) “Önismereti tréning 2.” bejegyzéshez

  1. Bemásolom a verset ide, amint a 2. alkalom során említettem:

    Mécs László: A gyermek játszani akart

    A vonat futott. A kupé-dobozok
    szűkek voltak. A gyermek unatkozott.
    Tavaszi csermely-életnek szűk volt a part.
    A csermely áradt. A gyermek játszani akart.

    A gyermek szeme tükröt keresett:
    anyjára mosolygott és várt egy keveset,
    az anya arc nem tükrözte vissza,
    szomorú volt. A tükör nem volt tiszta.

    A gyermek szeme tükröt keresett:
    a bankárra mosolygott és várt egy keveset,
    a bankár arca nem tükrözte vissza,
    börzét böngészett. A tükör nem volt tiszta.

    A gyermek szeme tükröt keresett:
    egymást tükrözték a szerelmesek,
    a gyermek rájuk mosolygott. Nem tükrözték vissza,
    vágy fátyolozta. A tükör nem volt tiszta.

    A gyermek szeme tükröt keresett:
    a kalauz orcái veresek,
    a gyermek rámosolygott, szürke szolga volt,
    nem tükrözhette vissza. Dolga volt.

    A gyermek szeme tükröt keresett:
    a gyermek rám mosolygott, s arcát, a kedveset
    tükröztem, mint kék tó a teli holdat
    s ringattam. Valahol angyalok daloltak.

    Ó, én ráérek. Nincs semmi dolgom itt a Pénzzel.
    Nincs semmi dolgom a szerelmi mézzel,
    sem kenyérrel. Ha megharcoltam a bűnnel a harcom;
    a tükör tiszta, tiszta gyermek-arcom.

    Én tükre vagyok minden mosolyoknak,
    én azért élek, hogy visszamosolyogjak
    virágra, lepkére, bokorra, rengetegre,
    farkasra, bárányra, szivárványra, fergetegre,

    fényre, holdra, csillagokra, szegényekre, gazdagokra,
    szenvedésre, vidámságra, jó napokra, rossz napokra,
    rózsafára, keresztfára, visszamosolyogjak mindenre,
    visszamosolyogjak az Istenre.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.