A 2019.évi előadás kibővített változata
A Sárospatakon 1207.07.07-én született Árpád-házi Szent Erzsébet a középkor egyik legismertebb és legkedveltebb szentje, évszázadok óta nagy tisztelet övezi. Szülei II. András király és Merániai Gertrúd voltak. Négy évesen kerül Türingiába, hogy leendő férje, Hermann mellett nevelkedjen. Hermann korai halála után annak öccse, Lajos vette feleségül a nála hét évvel fiatalabb, akkor 14 éves Erzsébetet. Három gyermekük született: Zsófia, Gertrúd, II. Hermann.
20 évesen lett özvegy, ekkor el kellett hagynia a várat. Sokat nélkülözött, gúnyolták, elkergették. Városról városra járt, ahol szükség volt segítségére, dolgozott, ápolta a betegeket, megvarrta ruháikat. Később Marburgba költözött, és belépett a ferences harmadrendbe. 1228 nagypéntekén néhány ferences barát jelenlétében lemondott a világi javakról; kórház építésébe kezdett, ahová befogadta a földönfutókat, betegeket, és ő maga gondozta őket. Huszonnégy évesen, 1231. november 17-én halt meg Marburgban. Három és fél esztendővel később IX. Gergely pápa iktatta a szentek sorába. Sírhelye fölött, tiszteletére szentelték a marburgi székesegyházat. Emléknapját a római naptár november 17-ére tette, hazánkban november 19-én ünnepeljük. Kultusza a 13. századtól kezdve szinte egész Európában elterjedt. Egymás után alakultak mindenhol a Szent Erzsébet-kórházak, -templomok, -kápolnák és -kolostorok. A feleségek, a fiatal anyák, a ferences harmadrend és a szolgáló szeretet védőszentje.
Zebegényben három helyen találunk Szent Erzsébet tiszteletére állított emléket.
(1. kép) A Havas Boldogasszony plébániatemplom apszisában a jobb oldali üvegablak ábrázolja Erzsébetet, Kalotaszegi népviseletben. Kós Károly tervei alapján Majoros Károly üvegművész kivitelezte, aki nem sokkal a zebegényi templom építése előtt, 1905-ben alapította a műhelyét.
Erről a három alkotásról, és a hozzájuk kapcsolódó emberekről szeretnék egy kicsit bővebben szólni.
Először a zebegényi templom történetéről
Zebegény első ismert temploma az 1700-as években épült, a Kálvária domb mesterséges barlangjának felhasználásával. Erről a templomról egy régi fotó látható a mostani templom szenteltvíz tartója mellett, és alatta helyezték el az „öregtemplom” harangját, melyet 1749-ben Esztergomban öntött Johann Georg Knoblauch. A templomot az 1800-as évek közepén javították, de ekkor már kicsi volt a hívők számára. 1884-ben határozták el egy új templom építését, melynek historizáló terveit Gyalus László műépítész készítette, és az egyházmegyei főhatóság is jóváhagyta. Az építéshez szükséges pénz azonban nem volt elég, ezért húsz évig kellett várni a megvalósításra.
Az 1900-as évek elején Zebegény már közkedvelt üdülőfalu volt, ahol egyre több művész, fővárosi polgár, magas rangú közhivatalnok nyaralt. Többek között dr. Bartóky József földművelésügyi államtitkár (később Szőnyi István festőművész apósa) a Györgyi család – Györgyi Kálmán a Magyar Iparművészet folyóirat főszerkesztője, akinek öt gyermeke közül az egyik volt Györgyi Dénes műépítész, és Maróti Géza építész, szobrász, festő, iparművész, valamint a zebegényi születési dr. Koperniczky Ferenc kanonok, pozsonyi prépost, szemináriumi rektor, aki a templom építéséhez szükséges pénzgyűjtést kezdeményezte.
Az új templom építéséről a falu 1907-ben hozott döntést. Templomépítő bizottság alakult és ebben Koperniczky Ferenc mellett a református Bartóky József volt a legfőbb mozgatóerő.
Bartóky József (1865-1928) jogi doktor, író, 1897-től dolgozott a Földművelésügyi Minisztériumban, 1910-től államtitkárként. Szociális tevékenysége is jelentős volt. Ő kezdeményezte a munkásházépítési akciót, megszervezte a mezőgazdasági munkáspénztárt, munkásközvetítést és a népkönyvtárakat. Egyes feltevések szerint a millenniumi Dohánypavilon zebegényi felépítése is az ő érdeme, hogy a “miazmatikus levegője miatt beteges és testi fejlődésben elmaradt gyerekek” nyaralótelepe legyen.
Bartóky 1905-ben vásárolta meg Zebegényben a mai Szőnyi-házat és alakíttatta át nyaralóvá. Ide költözött Szőnyi István festőművész 1924-ben, amikor feleségül vette Bartóky kisebbik lányát, Melindát.
Bartóky Józsefnek és Györgyinek köszönhető az a szerencsés fordulat, hogy a Gyalus-terv helyett a két fiatal építész, a református Kós (Kosch) Károly (1883-1977) és a katolikus Jánszky Béla (1884-1945) vázlatait terjesztik a bizottság elé.
Az akkor 26 éves Kós Károly a frissen diplomázott építészek „Fiatalok” néven létrehozott csoportjához tartozott, melynek célja egy sajátosan magyar építészet megteremtése volt. Ennek a csoportosulásnak alapítója és egyben legnagyobb hatású tagja volt Kós Károly, de közöttük találjuk Jánszky Bélát és Györgyi Dénest (1886-1961) is. Műegyetemi tanáruk Maróti Géza volt, aki az építészhallgatók diáklapja, a „Megfagyott Muzsikus” költségeit éveken keresztül fedezte. Az építészdiploma megszerzése után Kós Károly először Pogány Móric, majd Martói Géza irodájában dolgozott, mint rajzoló. Maróti ekkor készítette a velencei magyar ház terveit.
A zebegényi templom első akvarell vázlattervét a Magyar Építőművészet 1908. évi számában közölte, majd ugyanez év őszén Jánszky és Kós építészek aláírásával a terveket benyújtották az Esztergomi Egyházmegyei Hatósághoz, valamint a Szobi Főszolgabírói Hivatalhoz és azok módosítások nélkül engedélyezték a kivitelezést. Kós Károly református volt, ezért került a terveken előre a katolikus Jánszky Béla neve.
Az építés elindításához szükséges pénz összegyűjtésére Koperniczky Ferenc és Bartóky József mozgósították a hozzájuk közel álló polgárokat. A pénzügyeket a nagymarosi plébános, Porteleki Tivadar intézte. Az építés fővállalkozója ifj. Melczer Károly budapesti építési vállalkozó volt.
A templom építésének területe a Malom patak mellett egy mélyen fekvő rész volt, amit előbb vízteleníteni és feltölteni kellett. Az alapkő letétele 1908. szeptember 8.-án történt, de a tényleges építés csak 1909 tavaszán kezdődött és ugyanez év őszén befejeződött, bár az ablakok, a berendezési tárgyak és a festés hiányzott. A templom berendezési tárgyai 1910-ben készültek, az építészek tervei alapján. A felszentelést július 31-én dr. Koperniczky Ferenc végezte.
A belső tér díszítésére, a freskók elkészítésére Körösfői Kriesch Aladár festőművészt, a gödöllői Iparművészeti Iskola tanárát kérték fel. Körösfői elvállalta a munkát, azzal a feltétellel, hogy a tanítványai végzik az ő irányítása mellett, Leszkovszky György tanársegéd tervei alapján. A templom freskói, szekkói Nagy Konstantin látomását ábrázolják a Szent Kereszt megtalálásáról, diadaláról és felmagasztalásáról. Bár a templomot Havas Boldogasszony tiszteletére szentelték, a kifestés tematikáját a konstantini diadal 1600-as évfordulója adta. A kifestést végző tanítványok: Diósy Antal, Fábry Dezső, Gáspár Mór, Klosiusz Károly és Schindler Valér voltak.
Kós Károly írói munkássága is jelentős volt. Ének Atila királról című balladás kötetének illusztrációi közül a mellékelt két rajz szemléletesen mutatja a stílusbeli, formai rokonságot az üvegablakokkal.
A művész modellje menyasszonya, Balázs Ida, a türei református lelkész lánya volt. Az üvegablakokat Kós tervei alapján Majoros Károly üvegfestő iparművész kivitelezte 1914-ben. Majoros szignóját a jobb oldalon az alsó egyharmadba helyezte, a cégalapítás évszámával.
Tisztítás, restaurálás, a hiányzó részek pótlása után kívülről védőréteget kapott és a dróthálót eltávolították. A fotón is jól látható a két állapot közötti különbség.
Az építés idején a zebegényi templom még a nagymarosi plébánia filia egyházaként működött, 1926-tól önálló plébániatemplom. Az évtizedek alatt kisebb – nagyobb javítások, átalakítások történtek, de ezek lényegében nem változtatták meg a műemlék templom jellegét. Mivel a templom a Malom patak mellett egy mesterségesen feltöltött területre épült, ezért a kezdetektől komoly gondot jelent a lábazat nedvesedése.
A szobor modellje felesége, Fritz Leopoldina volt és eredetileg a Maróti villa kertjében állt, de az államosításkor kidobták. A vallásos zebegényi emberek mentették meg és állították fel a templom hosszfala mellett.
Maróti Géza (1875-1941) bejárta a világot, külföldön neves építészként dolgozott, hazájában jószerivel csak épületszobrászként és belsőépítészként foglalkoztatták.
Felvidéki zsidó kereskedőcsaládba született Rintel Géza néven. Pályafutását kőfaragóinasként kezdte Oppenheimer Ignác épületszobrász műhelyében, később magánúton, saját erejéből képezte tovább magát Budapesten és Bécsben, ahol Fritz Mihály műhelyében dolgozott. Az ő lányát vette feleségül 1900-ban és ugyanebben az évben nyitotta meg műhelyét Budapesten, műtermet bérelt, és épületszobrász lett. Első kimagasló sikerét a Milánói Világkiállítás magyar pavilonjának belső kialakításával aratta 1906-ban.
A csarnok a kiállítás ideje alatt leégett. A kényszerből, hirtelenjében felhúzott új pavilon jóval szerényebb lett az eredetinél, mégis díjak sokaságát kapta, mely nemzetközi elismertséget jelentett Marótinak.
Maróti Géza kéziratos visszaemlékezéseiben olvasható a megvalósítás folyamata egészen az 1909-es átadásig. A díszítés a magyaros szecesszió stílusában készült. A gödöllői művésztelep alapítója, Nagy Sándor tervezte az oromzat Attila lakomáját ábrázoló ötrészes üvegablakát, Körösfői Kriesch Aladár pedig a főhomlokzat két mozaikját, baloldalon az Isten kardja, jobb oldalon az Aquileia ostromát megjelenítő alkotás kapott helyet.
A későbbiekben hányatott sorsa volt az épületnek, az ’50-es évek második felében átépítették és minden szecessziós díszt eltávolítottak róla. A ’90-es években kezdődtek meg az állagmegóvási munkák és a falkutatás során, elfalazva megtalálták az eredeti díszítéseket.
A Velencei Magyar Pavilon megépítése után kapott meghívást Mexikóba, az Opera és Nemzeti Színház munkáira. A nézőtér színes üvegkupolája a maga korában a világ legnagyobb ilyen jellegű műve volt.
A ’20-as években Amerikában dolgozott, ott beválasztották az USA Építészkamarájába. 1932-ben tért haza Budapestre és 1937-től 1941-ben bekövetkezett haláláig Zebegényben élt.
Zebegényi nyaralóját 1912-14 között építette, a Duna-parti kőfalon olvasható a felirat: Építette Maróti Géza és Hitvestársa az Úrnak 1913. esztendejében
Maróti villa utcai kerítésének falán Madonnát a gyermek Jézussal ábrázoló dombormű és alatta emléktábla van, melynek feliratát tavaly Annamária doktornő kívülről idézte: Velünk voltál háborúban, Bánatban és földi jóban, Elkísértél messze földre, Tengerekről biztos révbe, Betegségből gyógyulásba – Vándor, állj meg egy fohászra – Az Úrnak ezerkilencszázharmincnegyedik évében, Maróti Géza és Hitvese
A templom felszentelésének centenáriumára, 2010-re az épület külső és belső megújítását tűzte ki célul a zebegényi egyházközség, ennek érdekében hozta létre a Kós Károly Templom Közhasznú Alapítványt. A felújítás egy évtizede alatt pályázati, egyházi és szponzori támogatásból megtörtént a falak utólagos szigetelése, a lábazati rész festett falfelületeinek helyreállítása, a figurális képek és az üvegablakok restaurálása, a tető átfedése, az orgona átépítése, a fűtés kialakítása és a templom külső tatarozása. A száz évvel ezelőtt közadományból felépített templom a centenáriumi évfordulóra, 2010-re megújult. Erre az alkalomra készültek el Kós Károly eredeti tervei alapján, Fábián Dénes képzőművész kivitelezésében a homlokzati díszek, és a nagymarosi Birgit Köblitz üvegmunkája, a templomtorony kör világítóablaka. Ezek a díszek száz évvel ezelőtt pénzhiány miatt nem valósulhattak meg, így a centenáriumra fejeződött be a templom építéstörténete.
A kivitelezést a nagymarosi HÓD Kft. végezte. A csoportképen az építők mellett láthatjuk Kapás László atyát és Csóka Árpád mérnököt.
Az emléktábla felirata: „Magyarországi Szent Erzsébet könyörögj érettünk. Építette a Szent Év emlékére a Zebegényi Virág Egylet 1938. A jótékonyságáról híres gróf Károlyi Lászlóné gr. Apponyi Franciska 1930-tól volt a község állandó lakója. A következő évben megalakította a VEZ-t – Virág Egylet Zebegény-t. A tagok virágokról, fákról, cserjékről kapták a nevüket, a grófnőt Napraforgónak hívták. Az egyletben teljes volt a demokrácia, munkatársai önként vállalták a feladatot, hogy a község gyermekeit játék, sport és szórakoztató munka közben neveljék és a természet szeretetére tanítsák. Karácsonykor és Húsvétkor minden gyerek ajándékokat kapott, színdarabot adtak elő. Karitatív munkájára ma is hálás szívvel emlékeznek az akkori gyerekek, felnőttek leszármazottai.
Szent Erzsébet tiszteletére létrehozott zebegényi emlékek alkotói, támogatói, közreműködői (Kós Károly, Maróti Géza, gr. Károlyi Lászlóné, dr. Koperniczky Ferenc, dr. Bartóky József) élete, munkássága, jótékonysága is példa értékű az utókor számára.