1. Isten terve rólam

Istennek szép terve van rólam. Az a terve, hogy Jézus kibontakozhassék bennem. Nekem e célért csak egyet kell tennem: mindenben teljesítenem az Ő akaratát.

• Él-e bennem a vágy, hogy Isten terve teljesüljön bennem? – Hogy megtaláljam azt a hivatást, amire Isten szánt? – Imádkozom-e ezért?
• Ne aggódjatok – mondja Jézus. Tudom-e rábízni magam Isten gondviselő szeretetére?
• Törekszem-e arra, hogy jobban megismerjem hitemet, s ezáltal Isten reám vonatkozó tervét?
• Szánok-e elegendő időt az Istennel való kapcsolat elmélyítésére? (Ima, szentírás, lelki olvasmányok, elmélkedések, stb. – lelkivezetőmmel való megbeszélés alapján?)
• Figyelek-e lelkivezetőm irányítására?
• Lelkiismeretem által a Szentlélek vezet, hogy Isten terve megvalósulhasson bennem. – Azonnal követem-e lelkiismeretem indításait? (Pl. hogy ne válaszoljak egy sértésre; ne nézzek meg valamit; első szóra engedelmeskedjek; reggel azonnal ugorjak ki az ágyból, stb?)
• Kötelességeimet (hittan, tanulás, munka) becsülettel örömmel végzem-e?
• Rendszeres vagyok-e az étkezésben – vagy gyakran torkoskodom?
• Cselekedeteim előtt néha megállok-e, hogy meggondoljam: most, itt hogyan tudom teljesíteni Isten akaratát?

2. Jézus a testvérben

Isten első akarata, hogy szeressük Őt és embertársunkat. (Amit egynek teszünk, Neki tesszük.)

• Észrevettem-e Jézus jóságát embertársaimban? – Örömet szereztem-e nekik azzal, hogy megdicsértem a bennük levő jót? (Vagy sokszor megbíráltam őket?)
• Legalább olyankor, ha nehezemre esett mások szolgálata, gondoltam-e arra, hogy embertársaimban Jézust szolgálom?
• Azzal az elhatározással szoktam-e embertársaim közé menni (iskolába, hittanra, haza), hogy örömet akarok szerezni nekik? – Vagy inkább azzal az elvárással, hogy ők szerezzenek nekem örömet?
• Tudtam-e mások kedvéért lemondani akaratomról, elképzelésemről? – Vagy minden áron ragaszkodom ahhoz?

3. Jézus a szenvedésben

Jézus a kereszten, majd elhagyottságában magára vette szenvedésünket. Azóta minden fájdalomban felismerhetjük Őt. Ha vele egyesülünk, minden szenvedés a feltámadásba vezet.

• Testi és lelki fájdalmaimban felismertem és köszöntöttem-e a szenvedő Jézust? Vele egyesülten örömmel ajánlottam-e fel szenvedésemet másokért?
• Hibáim, gyengeségeim érzetében felismertem-e az értünk gyengévé lett Jézust? Így sikerült-e újrakezdenem az Ő erejében?
• Szenvedésemben, kedvetlenségemben gondoltam-e arra, hogy a sötétségből a szeretet vezet ki? (vö. Jn 14,21; 1 Jn 3,14)
• Ha egy hibázó, bűnös embert láttam, gondoltam-e arra, hogy Jézus érte is meghalt? – S tudtam-e Jézus szemével nézni rá?
• Bármilyen fájdalommal, sötétséggel találkoztam, köszöntöttem-e ott is Jézust?

4. Szentháromságos küldetésem

Isten ajándékait, a szentségek kegyelmeit azért kapjuk, hogy használjunk vele másoknak; hogy ők is eljussanak Istenhez.

• Gondolok-e arra, hogy felelős vagyok embertársaimért? – Hogy úgy kell szeretnem őket, hogy Jézus megszülethessék és növekedhessék bennünk?
• Törekszem-e arra, hogy Jézus élhessen bennem? – Hiszen csak Ő tud bennem megtéríteni másokat!
• Törekszem-e arra, hogy hittanostársaim és köztem növekedjék a szeretet? – Hiszen Jézus azt akarja, hogy erről ismerje meg Istent a világ!
• Ha feszültség volt hittestvéreim és köztem, elkövettem-e mindent, hogy ez megszűnjék?
• Végzek-e valami konkrét szolgálatot keresztény közösségem (egyházközség, hittanosok) érdekében? – Vajon mit tehetnék még?

 

Köszönöm Uram, hogy megmutattad gyengeségemet és a Te Jóságodat.
Add, hogy erődből új életet kezdhessek!