Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kedves Testvérek! – Ma van a Nagyböjt 4. vasárnapja! Most a liturgia magyarázat keretében folytatjuk a katolikus hitünk egyes részeinek ismertetését!
Mi a nagyböjti lelkület jellemzője?
- A külső élet visszaszorítása, magunkba szállás.
- Bűnbánat, életünk jobbítására való szándék.
- Az Egyház liturgiájával egyesülve a nagyböjti fegyelem fölajánlása.
Mivel segít még minket az Egyház a Nagyböjtben?
Anyai intelmein, megszentelő liturgiáján és a megszentelt nagyböjti gyakorlatokon kívül az Egyház jámbor szokások és ájtatosságok által is elő akar készíteni minket Húsvét befogadására. Ilyenek a bűnbánati jellegű, valamint Urunk szenvedéséről szóló ájtatosságok, a keresztút, továbbá a nagyböjti lelkigyakorlatok, hittanítások.
A Húsvét tartalmához illő, hogy az Egyház éppen ezt az időt írja elő az évenkénti legalább egyszeri gyónás és áldozás számára, mégpedig lehetőleg a saját plébániatemplomunkban. E jeles húsvéti szentségek részesítenek minket a megváltás gyümölcseiben, táplálják bennünk azt a keresztségi megszentelő kegyelmet, amelynek kútforrását a plébániatemplomunkban tiszteljük, és a kijelölt időben való szentségfelvétel egyesít minket a katolikus testvéreinkkel.
Ma van a Nagyböjt 4. vasárnapja (latinul: „Laetare!” – vigadozzál)
Vigadozzál, Jeruzsálem! Ma szólhat az orgona, feldíszíthetjük az oltárt, a viola színt szabad rózsaszínre enyhíteni. Ez az Egyházhoz, a „mennyei Jeruzsálemhez” való tartozásunk fölött érzett vigasság vasárnapja. A keresztelésre készülők ujjongásával kell fölismernünk azt a kegyelmet, hogy az Egyházhoz tartozhatunk, hogy az anyai gondoskodását élvezhetjük, hogy ő táplál minket az igéjének-, a szentségeinek tejével, táplál minket a szokásaival, a szertartásaival, sőt a böjttel és az önmegtagadással is.
Nem vagyunk elhagyatott gyermekek, nem vagyunk hontalanok: e szent városban lakva részesülünk a húsvéti titokban. Ezzel a gyermeki szeretettel és vigassággal lépünk be ma a templomba – amely az Egyház látható képe – és a liturgiába. Rómában e napon vitték az első rózsákat a templomba: mi is örülhetünk a tavasznak, a természet feltámadásának, hiszen az Krisztus és a lélek feltámadásának képe.
Kedves Testvérek! Most pedig imádkozzunk együtt a Plébános Urunkért, az egykor és most élő papokért, szerzetesekért, szolgálattevőkért, népünkért, vezetőinkért, ellenfeleinkért, ellenségeinkért és a Váci Egyházmegyei Zsinat munkájáért:
„Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben, a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk. Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten, Te pedig mennyei seregek vezére a sátánt, és a többi gonosz szellemet, kik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!” Amen.