Maradj velünk, mert esteledik” (Lk 24,2)

Az Emmausz falu felé vezető út története Jézus két tanítványának útját beszéli el. Álmaik, terveik és a Mesterrel töltött napjaik komoly pillanatai csalódást okoztak nekik, ezért hazatérőben vannak, hogy folytassák az életüket, ahogy azt a Jézussal való találkozás előtt tették. Alig három nap telt el keresztre feszítése óta, ezért követői körében mélységes csalódás, félelem és kétség uralkodott.Elhagyták Jeruzsálemet, a megvalósulatlan álmot, elhatárolódtak Krisztustól és üzenetétől is, „szomorúak” voltak, mert úgy-ahogy már meg is hozták a döntést, hogy feladják a tervet, amelyért követték őt. Ez tulajdonképpen bármelyikünk története lehetne, amikor eltévedünk olyan helyzetekben, melyek válaszút elé állítanak bennünket. Sok útkereszteződés előtt hisszük, hogy attól fogjuk jobban érezni magunkat, ha visszatérünk, ha feladjuk és beletörődünk. „Talán nem ismerős mindnyájunknak a helyzet, hogy Emmauszban akarunk megszállni? Ki ne járt volna már olyan úton, hogy egyszer csak úgy látszott, minden elveszett? Meghalt bennünk Krisztus… Semmilyen Jézus nem létezik többé a földön.”[1]