„A jó földbe vetett mag pedig az, aki hallja az igét és meg is érti. Azután gyümölcsöt hoz”
(Mt 13,23)

Jézus, miután példabeszédekben szólt a Genezáreti tó partján összegyűlt hatalmas tömeghez, tanítványaihoz fordult, és elmagyarázta nekik szavai mélyebb értelmét.

A történet főszereplője Isten igéje, amelyet egy kicsi és törékeny maghoz hasonlít. A kövek, a tövisek, a madarak megakadályozhatják, hogy kicsírázzon, gyökeret eresszen és kalászt érleljen, de a bölcs magvető ismeri a mag duzzadó életerejét.

Ezeken a képeken keresztül Jézus feltárja az ember és az Isten által felkínált ige kapcsolatát. Van, aki befogadja, és van, aki különféle okokból veszni hagyja anélkül, hogy gyümölcsöt teremne. Az emberi szívben ugyanis a felületesség és az anyagiak miatti túlzó aggodalom komolyan veszélyezteti a természetfeletti élet csodáját, amelyet Isten fel szeretne lobbantani a teremtményeiben.

A tanítványokhoz hasonlóan Jézus minket is hív, hogy lépjünk be Isten szeretetének alázatos misztériumába, ugyanakkor személyes döntésre indít, hogy milyen „föld” akarunk lenni.