Mindszenty bíboros élete és tanítása prófétai jel volt, amelynek ellene mondtak – mutatott
rá a püspök. – A próféta mindig nyugtalanító, a szavait nem lehet könnyen fogyaszthatóvá
tenni. Ugyanakkor a hercegprímás nagyon szerette az Egyházát. Vállalta érte a börtönt, a
kínzásokat, a száműzetést.  A következőkben Varga László Mindszenty bíboros Egyház iránti
szeretetét állította középpontba. Mint mondta, soha nem látott keresztényüldözésnek és
Egyházunk elleni külső-belső támadásoknak vagyunk tanúi és elszenvedői, s nem mindegy,
hogy miként válaszolunk minderre. Vannak, akik a támadásokra túlfűtött indulattal
válaszolnak. Jó, ha tudjuk azonban, minél jobban szidjuk a sötétséget, annál nagyobb erőt
adunk neki – figyelmeztetett a szónok.

Az Egyház az igazságot hirdeti, az emberek többsége mégsem nálunk keresi az igazságot. Mi lenne, ha nem szidnánk, hanem megkeresnénk őket és meghallgatnánk a véleményüket? Talán esélyünk lenne egy hitelesebb, vonzó Egyházat építeni. Nem a népszerűségre kell törekednünk, de fontos meghallgatni és meghallani a véleményeket, mert ezek egyben a keresők segélykiáltásai is. Legyenek ők az Egyházon belül, vagy kívül. A Katolikus Egyház ma sokak rokonszenvét elveszíti azért, mert nem látják meg benne az élő, feltámadott Krisztust, aki telve van szeretettel és irgalommal. Úgy tekintenek az Egyházra, mint csupán emberi intézményre a maga rítusaival, tételeivel, szolgáival. Az Egyházhoz tartozók pedig sokszor maguk is táplálják a félreértést. Önigazolás, morgás, ítélkezés, bűntudatkeltés, elégedetlenkedés és vádaskodás helyett naponta tehetnénk tanúságot a feltámadott és köztünk élő Krisztusról, akinek a szeretete és irgalma sokszor még a keresztények szemében is botrányos – hívta fel a figyelmet a kaposvári főpásztor. A továbbiakban arról beszélt a szónok, hogy ő miért szereti az Egyházat. Hangsúlyozta, hogy mindannyiunkra vonatkozik Gyökössy Endre református pasztorálpszichológus gondolata: „Árnyék mögött fény ragyog, nagyobb mögött még nagyobb, amire nézek, az vagyok.” Amire nézek, az vagyok, s arról vallhatok. Szeretem az egyházamat, mert megismertette velem a Mennyei Atyát. Hiszem, hogy ő hívott meg, s választott ki arra, hogy az Egyház tagja, papja, püspöke legyek. Szeretem, mert az Egyház által találkozhattam az Atya mindent megelőző, megelőlegező és mindenkinek elébe menő szeretetével. A szent, de még meg nem dicsőült Egyház közösséget vállal a bűnösökkel, és ma is képes megszólítani a keresőket. Krisztus a bűnös Egyházzal vállalt közösséget, benne él, és szenvedélyesen szereti, mint jegyesét.

Otthon érzem magam az Egyházban, mert bűnös, mint én vagyok és velem is irgalmasságot gyakorolt sokszor és sokféleképpen. Szeretem, mert eloszlatja a magamról alkotott illúziókat, segít abban, hogy megtérjek. Ettől az Egyháztól kaptam a hitemet. Szeretem az Egyházamat, mert megismertette velem az evangéliumot és azt a Krisztust, aki a pogányok előtt is megnyitja a kaput; aki a vámszedő imáját többre becsüli, mint a farizeusét; aki ma is képes egy gazembertől élete utolsó percében elfogadni a bűnbánatot és beengedni a paradicsomba; aki az elkóborolt bárány kedvéért elhagyja a nyájat; és aki hízott borjút vágat a hazatérő tékozló tiszteletére. Öröm olyan Egyházhoz tartozni, amely a fejmosás helyett a lábmosó szeretetről ad példát, amely megtanít a szeretet gyakorlására és elfogadására, s ezzel felkészít az életre és a halálra, erősíti, támogatja a jóságot, a hitet és élteti a reményt.