A keresztény ember örömének okát így  olvashatjuk a Bibliában: „Nagy örömet hirdetek nektek.” Ez a nagy öröm pünkösdkor be is töltötte a tanítványokat. Azt hitték az emberek, hogy édes bortól részegedtek meg a Jeruzsálemi keresztények pünkösdkor. Valójában a Szentlélek Isten öröme, a mennyország békéje töltötte el őket. Ez a megmagyarázhatatlan „csakúgy-öröm” fogyhatatlan, mert a Szentlélekből fakad. Hát igen – mondod talán rezignáltan, ezt kellene nekem is, ez a kiapadhatatlan, ez a feltétlen, ez a megmagyarázhatatlan öröm. Valóban hiánycikk ez, de hogyan jutok hozzá? Azzal még nem sokat érek, hogy tudom azt, hogy kis örömeimet nem tudom összerakni. Azzal sem, hogy megértettem, hogy mi a különbség kis örömeim és a Nagy Öröm között. Inkább ide vele! Ide azzal a nagy örömmel. Engedd meg, hogy lediktálják neked egy „hívószámot”: ezen lehet kérni a Nagy Örömöt. Jézus mondotta, tehát megbízható forrásból van: „Ad a ti Mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik Tőle kérik:” (Lk 11,1)   Ha eddig kerested az örömet: ezentúl kérjed! Mégpedig a Szentlelket kérni kell!  A Szentlélek és a „mégis öröm” össze vannak kapcsolva.   -Ilyen egyszerű volna, csak kérni kell? –Csak! Éppen ez a nehéz benne. Mert pontosan ez az, amit mi nem szeretünk: kérni!  Úgy egészen üres kézzel, minden „viszonzási lehetőség” nélkül. Ehhez büszkék és önérzetesek vagyunk.  És esetleg várni is kell! Ettől nehéz ez. Mert nekünk minden azonnal kell. Ha nem kapjuk, keressünk addig kis örömöket. És meg is kell köszönni! Lásd éppen ez a nehéz benne. Mi inkább megkeressük és megfizetjük az örömeinket. Mert ez így – hogy is mondjuk? – emberhez méltóbb!  Vagy emberi méltóságunk így engedi. Márpedig a Nagy Örömhöz csak  a Szentlelken keresztül és ingyen lehet jutni! Mert már minden ki van fizetve! Áldott Pünkösdi találkozást a Lélekkel.