E Napi ige E

Mit  jelent evangelizálni?

Az evangelizálás azt jelenti, hogy Jézus él a szívünkben. Vigyük Jézus magunkkal mindenhová. Teréz anya is ezt mondta: Bármerre járunk, az utcán, a boltban, a munkahelyen, lakóhelyünkön, kérjük mindenütt áldását.- Evangelizálni annyi, mint sónak lenni. A só ízesít és egyben szomjassá tesz. Vágyni fogunk az élő víz után. Adjunk ebből a sóból másoknak is, hogy ők is szomjazzák a hitet! -Evangelizálni annyi, mint fénynek lenni más számára. („Ti vagytok a világ világossága”)

Délidőben nem félnek az emberek. Sötétben bizonytalanok és félnek. A sötétben élők számára kell megmutatni a fényt, hogy magabiztosak legyenek.. Sokan több kilométer távolságban élnek a fénytől és az egyháztól. A mi fényünk mutassa meg nekik az utat. Úgy kell világítanunk számukra, mint a tabernákulum fénye látszik a sötét templomban. Szentségben akarunk élni Jézussal. A szentségben való növekedés vonzza  az embereket. -Evangelizálni annyi, mint kovásznak lenni. A kenyérhez is kovász kell. A tizenkét apostol elegendő volt Jézusnak az egész világ megtérítéséhez. Néhány maroknyi ember elég kell legyen egy egész város megtéréséhez. Ez egy kis kezdet, amiben roppant erő feszül, és ami a tésztát megkeleszti. Soha nem tudjuk, hogy egy egyszerű szó, vagy kedvesség mit tehet másokkal. A mi szavaink ugyanúgy működnek, mint a kovász. Csak annyi a teendőnk, hogy kovász valóban bekerüljön a tésztába……

Az Istent megismerők, vagyis megtért emberek…… 54%-a személyes, szociális kapcsolatokon (szomszéd, barát, munkatárs) keresztül jutott el az élő hithez.

… 29%-a családja, neveltetése során,

… 12%-a különféle keresztény rendezvényeken,

… 5%-a pusztán saját vágyakozásától hajtva,… jutott el arra a döntésre, hogy a kereszténység mellett tegye le voksát. Ez azt jelenti, hogy a két első kategóriát összevonva 83 százalékuk közvetlen emberi kapcsolatainak köszönhetően került mély kapcsolatba a hittel.

   A II. Vatikáni zsinat tanítja:  Az evangelizáció hordozói nemcsak a lelkipásztorok, hanem minden hívő. – Alapvető megállapítása a zsinatnak, hogy a lelkipásztoroknak nem egymagukban kell ellátniuk az egyház teljes üdvözítő küldetését ,mert az apostolkodás minden hivőnek, egyháziaknak és világiaknak egyformán joga és kötelessége.