MI LESZ? Mindannyian aggodalommal, imával és lehetőségünk szerint konkrét segítségnyújtással kísérjük az orosz-ukrán háború fejleményeit, beleértve a nukleáris fenyegetést, a rombolásokat, a sok százezer menekülő sorsát és tartunk a háború eszkalálódásának lehetőségétől is. Ki hitte el közülünk egy hónappal ezelőtt, hogy mindez megtörténhet és ki tudná megjósolni, mi jöhet még. Mi lesz? – kérdezzük és nem tudjuk megjósolni. Múltunk, jelenünk és jövőnk egyaránt az Úristen kezében van. A fantáziánkhoz nem kapunk kegyelmet, csak az „itt és most”-hoz, az itt és most elvégzendő feladatokhoz. Az események kapcsán A Testvér 1944. szeptemberi számát nyitottam ki. A rövid vezércikk címe: Mi lesz?

„Mi lesz? Riasztás, bombázás, géppuskázás, katonavonatok, menekülők, rádióhírek, sikerek és sikertelenségek között kell ma bizalommal helytállni. Az egyik a 24 órát késő vonaton, a másik a tanításban, a harmadik a mentőmunkálatokban, a negyedik a menekülőket segítve, – de mind Vezetőnk mögött menetelve, rózsafűzérrel felövezve, engesztelő, zsolozsmás ajakkal és törhetetlenül. Mi lesz, mi lesz, kérdezgeti a szív. Ma válaszolt nekem az Úristen, kevés szóval, de megértettem: Bármi lesz is, katolikusok, magyarok, szociális testvérek maradunk. Ez a föld pedig Magyarország földje. Ha minden elveszne, ez akkor is megéri.” Aztán a II. világháborúban vértanúhalált halt boldog Salkaházi Sára testvér egyik naplóbejegyzését vettem kézbe. Ez is a „mi lesz” és a mi van kérdését járja körbe. Sára testvér 1935 októberében írja le az előző hét eseményeit az alábbiak szerint: „Egy hét elmúlott. Mi történt? Kint: kitört a háború Olaszország és Abesszínia között. Ismét egy világháború, borzalmasabb, rettentőbb háború küszöbén állunk! Mi lesz? Könyörülj rajtunk, Úristen! Bent: munka. Novemberre tervezzük a nyugati utat. Add, Istenem, hogy létrejöjjön! A terv szerint hét városba kellene mennünk három hét alatt. Ha sikerülne így megcsinálni, nagyon-nagyon jó lenne! ‒ Legbelül: béke és nyugalom. Szeretlek nagyon, Istenem. Mindent Irántad való szeretetből! Örökké és mindig így! Nagyon-nagyon segítettél!” KINT-BENT-LEGBELÜL Nem hunyhatjuk be a szemünket, látnunk kell, mi történik kint, de tovább kell végeznünk a munkánkat bent és őrizni az Isten szeretetébe és segítségébe vetett bizalmat, békét és nyugalmat legbelül. Ahogy A Testvérben olvassuk: rózsafűzérrel felövezve, engesztelő, zsolozsmás ajakkal és töretlenül végezni a feladatot, amit az Úristen itt és most ránk bíz.