„AKI INNI AD AKÁR CSAK EGY POHÁR FRISS VIZET IS EGYNEK E LEGKISSEBBEK KÖZÜL, MERT A TANÍTVÁNYOM, BIZONY, MONDOM NEKTEK:NEM VESZÍTI EL JUTALMÁT.”

(Mt 10,42)

• Jézus küld minket az emberek közé, az ő üzenetét, az ő szeretetét adhatjuk tovább.
• Kicsiségünk nem akadálya annak, hogy tanúságot tegyünk Isten közelségéről, hiszen, csak ő van nekünk, ő az egyetlen kincsünk.
• Tekintsünk egyházközségünkre, közösségeinkre úgy, hogy élő víz forrása legyen minden ember számára.
• Ma reggel gondoljuk át, ki a legkisebb a környezetünkben, és lepjük meg valami „frissel”.

• Környezetünkben lehetnek olyanok, akik még soha nem találkoztak Isten szeretetével, a mi lehetőségünk, hogy kis figyelmességgel, befogadással megmutassuk nekik.
• Ha önzetlen adásunk Jézus szeretetéből fakad, elindíthatja testvéreinket Isten felé.
• Éljük az adás kultúráját úgy, hogy nem ragaszkodunk dolgainkhoz, hanem megajándékozunk velük másokat.
• Havi költségvetésünkbe építsük be a rászorulóknak szánt összeget is.
• Nem csak anyagi javakat adhatunk, hanem időnket, figyelmünket, megélt tapasztalatainkat is.
• Tekintsünk úgy a munkánkra, mindennapi kötelességeinkre, közösségi szerepvállalásunkra, hogy ezekkel is gazdagítjuk a szűkebb és tágabb közösségeinket.
• Minden reggel új szemmel nézzünk a környezetünkre, hogy észrevegyük mások szükségét.
• A nyár a szabadság ideje is. Ajándékként tartsuk tiszteletben mások pihenését.
• Ha Jézust meglátjuk a testvérben, gyümölcsözőbben tudjuk élni ezt az igét.

„Arról van szó, hogy úgy szeressem a másikat, ahogyan Krisztus szeretett minket. Belehelyezkedjem a másikba, ahogyan Jézus azonosult velünk, emberségünkkel, fájdalmainkkal, bűneinkkel, noha ő bűnt nem ismert.

Osztozás ez minden anyagi és szellemi javunkban a másikkal. Úgy, ahogyan Jézus adta oda nekünk egészen magát a kereszten.”