A plébániánkra utaló első adatokat a pápai tizedjegyzékekben találjuk, a 1332-37-ból. A honti főesperesség legrégibb plébániái közt említik a marosit. A török időben átmenetileg a reformátusok birtokolják a plébániát. Pázmány Péter 1629-es összeírásában Marost az esztergomi érsek fennhatósága alá tartozó plébániák közt említi. Mivel a katolikus lakosság eltűnt, a kevés megmaradt hívő számára 1685 után a környékbeli pálos szerzetesek látják el a lelkipásztori teendőket. 1700-as évek elején Visegrád filiájaként szerepel. 1724-től találunk rendszeres írásos feljegyzéseket. 1728-tól van Marosnak újra plébániája, ekkor hozzácsatolták Kismarost és Zebegényt.

A plébániaépületet 1772-ben Schade Lénárd esztergomi építőmester építette. Az U alakú épületet 8 szalagkeretes ablak díszíti, belső beosztása máig változatlan. Az épület alatt több irányban pincék húzódnak.

A plébániához tartozó szemközti épületben a 18. században szerzetesek laktak, majd az épület később egyházi iskola és tanítói lakás volt. 1884-ben ebben az épületben indult egy öt osztályos iskolai évfolyam. Majd 1936-ban Árpádházi Szent Margit nevét felvéve Polgári Leányiskola lett belőle, az oktatást, nevelést szerzetes nővérek végezték.1948. június 15-én államosították az iskolát. Az épületben ezután az Önkormányzat által működtetett közétkeztetési feladatot ellátó konyha működött. 2001 júniusában ismét egyházi tulajdonba került az épület, majd 2014 tavaszától kezdve Szent Márton Közösségi Házként az Egyházközség közösségi céljait szolgálja.