Többünkben régóta érlelődő vágy öltött testet, amikor 2021. december közepén nem túl nagy létszámban, de annál lelkesebben, tenniakarással, csillogó szemmel összegyűltünk a Közösségi Házban. Bennem mindenképp nagy izgatottság és várakozás bujkált, hiszen a jó ideje fejemben motoszkáló, sürgető gondolat jelentős mérföldkőhöz érkezett: megalakíthattuk a nagymarosi egyházközség teremtésvédelmi körét.
De mégis mi ez a teremtésvédelem, ami miatt egy újabb kisközösség jön létre egyházközségünkben – amely talán nem is teljesen érthető a sok egyéb, az Atya kegyelméből oly gazdag közösségi program és csoport között?
A teremtésvédelem kérdését Ferenc pápa állította a keresztény hívő ember figyelmének középpontjába, Laudato si kezdetű enciklikájával, amely 2015. májusábal látott napvilágot. Ebben megfogalmazza és aláhúzza az ember felelősségét a teremtett világ iránt, amely – egyházi kontextusban talán szokatlan módon – egyformán hangsúlyozza az ökológiai és társadalmi felelősségünket olyanannyira, hogy a két megközelítést egymás mellett, egy rendszerben, egymásra dinamikusan ható egészként kezeli. „…egy igazi ökológiai megközelítés mindig szociális megközelítéssé is válik.” – írja Ferenc pápa. S talán e gondolat nem csak nekem, földtudományokkal foglalkozó kutatónak világítja meg a Földre gyakorolt emberi hatások és az azokat leginkább elszenvedő rászorulók kapcsolatát, hanem mindazoknak is, akik észreveszik, hogy mindig a nélkülözők, tartalékokkal nem rendelkező felebarátaink szenvedik meg leginkább az elemi csapások, katasztrófák következményeit.
A kérdésre ugyanakkor a korunkban felgyorsuló éghajlatváltozás irányítja rá igazán a figyelmet, mert az emberiség olyan új léptékben hat környezetére, amely korábban egyszerűen elképzelhetetlen volt. Minderre már II. János Pál pápa is utalt korábban: „A keresztényeknek különösen is tudatosítaniuk kell magukban, hogy a teremtett világon belüli megbízatásuk, a természettel és a Teremtővel szembeni kötelességeik hitük részét képezik.” Földünk történetének fejezeteit lapozva jól látszik, hogy az éghajlat mindig változott, jóval hidegebb, de jóval melegebb periódusok emlékét is hátrahagyva, ám a jelenleg is zajló folyamat sebessége veti fel a súlyos kérdést: miként tudunk alkalmazkodni a szemünk előtt bekövetkező változásokhoz?…
Teremtésvédelmi körünk tehát nem többet, de nem is kevesebbet tűz a zászlajára, mint hogy Jézusban gyökerezve megértsük, megéljük és tettekre váltsuk itt, Nagymaroson a szentatyák által is megfogalmazott keresztényi felelősségünket, ajándékba kapott
Földünk és lakói iránt.

E felelősség közös megélésére hívnak Mindnyájatokat a Nagymarosi Teremtésvédelmi Kör tagjai: Láng-Zachár Flóra, Siklósi-Burgermeister Judit, Csáki Tibor atya, Drobilich János, Halupka Gábor, Láng András.

Halupka Gábor