Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kedves Testvérek! – Ma van a Nagyböjt 3. vasárnapja! Most a liturgia magyarázat keretében folytatjuk a katolikus hitünk egyes részeinek ismertetését!
Krisztus harcol az Egyházáért. – Kikben vívja Krisztus ezt a harcot ?
1. A keresztelendőkben. Az ősegyház általában húsvét éjszakáján keresztelt. Nagyböjt folyamán előkészítette őket a szentség felvételére, fokozatos vizsgákra bocsátotta őket (a 3. és 4. hét szerdáján), s e vizsgákhoz – latinul a scrutiniumokhoz – mély értelmű beavató szertartásokat kapcsolt.
2. A vezeklőkben. Az ősegyház a legnagyobb, nyilvános bűnökért nemcsak bűnbánatot, hanem nyilvános vezeklést követelt, hogy a közösséget romboló rossz a közösséget építő jó által ellensúlyoztassék. Az ünnepélyes vezeklés Hamvazószerdán kezdődött. A vezeklők a hajukat levágták, tartózkodtak minden vendégeskedéstől, adás-vételtől, szórakozástól; böjtöléssel, búcsújárással, önsanyargatással büntették magukat; nem áldozhattak, és a templom előcsarnokában tartózkodva kérték a többi hívek imádságát.
Az Egyház pedig az egész nagyböjtön át könyörgött értük, hogy a kemény próbába ne fáradjanak bele, hanem abból megerősödve, megújulva jöjjenek elő. A vezeklők alakja a bűn komolyságára figyelmeztet minket. Semmi érv – még Isten irgalmának gondolata sem – vezethet arra, hogy könnyelműen vegyük a bűnt, melyért Isten a saját Fiát sem kímélve követelt jóvátételt.
3. Az összes hívekben. A hívek nemcsak okulnak a keresztelendő hittanulók és a vezeklők böjti előkészületéből, s nemcsak állhatatosan imádkoznak értük, hanem lényegében ugyanazt élik át, ugyanazt a harcot vívják magukban, ha nem is ugyanúgy. Ami a keresztelésben velünk történt, azt évről évre meg kell újítanunk: meg kell halni a bűnnek, a bűnös vágyaknak, az ördög csábításainak, pompájának. Tehát Krisztussal együtt fel kell szögeznünk önmagunkat a fára, és sokkal jobban, mint eddig, az Istennek élni, a kegyelem gyümölcseit teremni: szeretetben, nyájasságban, fegyelemben, belső erőben – tehát Krisztussal együtt új életre feltámadni.
Ma van a Nagyböjt 3. Vasárnapja
A Nagyböjt közepéhez közeledünk. Az ellentétek növekszenek: a kísértésektől ostromolt, magát vezeklésre adó ember egyre világosabban látja önmaga nyomorúságát, önmaga ellen fordul, hogy majd az Úr legyen az, aki mellé áll. Ugyanakkor megszólal Krisztus világos ígérete, mely az élet vizét (a keresztséget, a megújuló kegyelmeket, a húsvéti szentségeket ígéri nekünk).
Kedves Testvérek! Most pedig imádkozzunk együtt a Plébános Urunkért, az egykor és most élő papokért, szerzetesekért, szolgálattevőkért, népünkért, vezetőinkért, ellenfeleinkért, ellenségeinkért és a Váci Egyházmegyei Zsinat munkájáért:
„Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben, a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk. Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten, Te pedig mennyei seregek vezére a sátánt, és a többi gonosz szellemet, kik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!” Amen.