Advent az Istennel való találkozásra való készületnek az ideje, csak akkor fog a te lelkedben is megszületni Jézus, ha előkészíted neki a helyet, hogy befogadhasd.  

1. hét

Jézus mikor itt élt a földön, a Szentháromság életét élte, és erre hívott meg téged is: bekapcsolódni a Szentháromság életébe. Ez a szeretet kapcsolat csak közösségben élhető meg. Egy közösségben mindannyian felelősek vagyunk egymásért. Ő választott ki minket és hívott össze a szeretet és a kölcsönös gondoskodás szövetségében. Sokszor tapasztaljuk, hogy nem dolgozunk együtt Isten dicsőségéért. Becsukódunk egymás és így Isten előtt is. Pedig mindegyikünk hivatása az, hogy Isten dicsőségének egy részecskéjét kinyilvánítsuk, de egységben a többivel!

A közösségek akkor igazán közösségek, ha nyitottak mások felé, és ha sebezhetők, alázatosak maradnak. Ha tagjaik gyarapodnak a szeretetben, együttérzésben, és alázatosságban. A valódi összetartozást megélő közösség alapvető magatartása a nyitottság Isten felé, és az emberek felé is.

Ezen a héten tehát éld meg a nyitottságot, figyelve Isten akaratára, légy üres és átlátszó az Ő számára, dobd ki felesleges kacatjaidat, egy szóval: VEDD ŐT KOMOLYABBAN MINT EDDIG TETTED AZ ÉLETEDBEN! Az emberekkel kapcsolatban pedig ne a saját békédet keresd. Ha túl sokat aggodalmaskodsz saját békéd miatt, akkor azt el nem éred, mert a béke a mások szolgálatában álló szeretet gyümölcse. Azokra figyelj, akiknek szükségük van rád, légy nyitott feléjük, válj eggyé örömükkel, fájdalmukkal. Nézd meg, mit tehetsz azért, hogy a közösség megőrizze nyitottságát, frissességét, hogy mindazok, akik betérnek hozzátok, „Jézus illatát” érezzék meg.

2. hét

A közösség, a Szentháromság ikonja kell hogy legyen, ahol úgy szeretik egymást a tagok, ahogyan az Isteni Személyek szeretik egymást. Minden találkozás után ezt a szeretetet kell vinned az emberek közé.

Azzal építed a közösséget, ha használod saját kegyelmi ajándékaidat. Aki nem marad hűséges saját kegyelmi kincseihez, az megkárosítja a közösséget. De ezt csak az imádságon keresztül tudod felfedezni. Ismerd fel, gyakorold és növekedj kegyelmi kincseidben. Neked is, személy szerint mindent meg kell tenned ahhoz, hogy Jézus ott lehessen köztetek, az egység és a kölcsönös szeretet által. Legjobban csak keresztre feszítve tudunk szeretni, ugyanis senkinek sincs nagyobb szeretete, mint aki életét adja testvéreiért.

Szeress tehát új, krisztusi emberként: mindenkit, válogatás és szimpátia nélkül. Szeress ingyen, az ellenszolgáltatás elvárása nélkül, és szeress elsőként. Ne arra várj, hogy téged értsenek meg, hogy téged vigasztaljanak meg, hogy téged szeressenek, neked kell elkezdeni, nap, mint nap, újra és újra, egészen a hősiességig. Ha növekszünk a mások szeretetében, növekszünk Isten szeretetében is. Ha bezárjuk szívünket mások előtt, Isten előtt is bezárjuk.

3-4. hét

Minden ember szomjazza a közösséget, azért kiált, hogy a másik ember szeresse és megértse, ne ítélkezzék felette. Mélységesen vágyik arra, hogy értékesnek és egyedi személynek ismerjék el. De ez a kommunió követelményekkel jár: ki kell bújni csigaházunkból, hogy képes legyek szeretni és megérteni a többieket. Ebben rejlik a szenvedés, a félelem, néha még a szeretetre való képtelenség is.

A gyógyulás

Amikor valaki belekerül egy közösségbe, lassan kezdi levetni álarcait, védőfalait, s a közösség és mélységes öröm idejét éli. Azonban ilyenkor sebezhetővé válik, és rájön, hogy a közösség egy rettenetes hely, mert ráébreszt, milyen nehéz is együtt lenni másokkal. Annyival, könnyebb könyvekkel, televízióval, kutyával, macskával együtt élni, mert csak akkor kel tenni valamit másokért, mikor kedvünk van hozzá.

A közösségben feltárulnak korlátaink, félelmeink és önzésünk. Amíg egyedül voltunk, addig azt hihettük, hogy mindenkit képes vagyok szeretni, és így a szeretet lassan illúziónak tűnik számunkra, ”Ha a búzaszem nem hull a földbe és el nem hal, egymaga marad, de ha elhal sok termést hoz.” (Jn 12, 24). Amikor mindez a belső szenvedés a felszínre kerül, felfedezzük azt is, hogy a közösség biztonságos hely. Végre vannak emberek, akik igazán meghallgatnak minket, lassanként lehetővé válik, hogy feltárjuk előttük a bennünk lakó félelmeket. A szív újra tisztaságban él. Isten kegyelméből új életet fedeztünk fel, mely a Lélekből születik.

Növekedés

Jézus valami újat ajánl: magának, Istennek a szeretetével szeretni másokat, az Ő szemével nézni rájuk. S mi csak akkor tudjuk őket így látni és szeretni, ha a hitben megtapasztaltuk, hogy Jézus felszabadító szeretettel szeret minket. A közösség olyan hely, ahol megtanulunk szeretni, és megtanulunk békességszerzővé válni. A közösségi élet minden nehézségével együtt, kivételes teret nyújt a növekedésre.

Mindaddig, amíg nem fogadom el saját sebzettségemet, kicsinységemet, addig továbbra is korlátokat állítok magam és közösségem köré, továbbra is előítéleteket terjesztek. Ha azonban sikerül elfogadni, megérteni, hogy Isten nekem is megbocsát és elfogad olyannak, amilyen vagyok, hogy valamennyi sebünkkel és kicsiségünkkel szeret és hordoz bennünket, akkor elindulok a belső szabadság és az igazabb szeretet felé, akkor el tudom fogadni mások hibáit és gyengeségeit. Mindnyájan halandó és törékeny emberek vagyunk, de egyszeriek és értékesek is. Van reménység: mindnyájan haladhatunk a nagyobb szabadság felé.

Megbocsátás

Megtanulunk megbocsátani. Az erőszakot, és a gyűlöletet felváltja a szánalom és az irgalom. Ha valakit elítélek, ezzel megtagadom tőle a lehetőséget a növekedésre. A közösség a megbocsátás helye, megbocsátani azt is jelenti, hogy az ember önmagába néz és meglátja, mit kellene megváltoztatnia, mit kel jóvátennie. Ezért sohasem könnyű megbocsátani. Magunknak is meg kell változnunk. A Szentlélek erejére van szükségünk, hogy ilyen módon megnyílhassunk. Advent a kiengesztelődés ideje, az emberekkel és Istennel is a szentgyónásban. Ne feledkezz el erről a készület idején!

Csak a Szentíráson keresztül fogod igazán megismerni Istent, ezért ebben a hónapban legyen napi olvasmányod és elmélkedési anyagod Isten személyes, neked szóló üzenete.

Advent a virrasztás, a várakozás hónapja, a hajnali rorátékon, készítjük, fényesítjük lelkünk hajlékát, hogy alkalmas legyen befogadni, a születendő Gyermeket.

Jézus ezerszer is megszülethetne a földön, mit sem használna neked, ha a te szívedben nem születne meg!