Ünnep előtti életünk kicsit hasonlít Betlehem nyüzsgéséhez. Napjainkban az advent négy hete évtizedek óta a fogyasztói társadalom legfényesebb időszaka. A tülekedés, fényáradat a hangszórókból harsogó Csendes éj. Akárcsak Betlehem városa. Azonban azokban a napokban nem vették észre a forgatagban a szállást kereső Szent Családot.

A vásárlási láz gerjesztésének kifinomult technikái elől aligha menekülhetünk meg. Az első ajándék megvásárlásakor azzal nyugtatjuk meg magunkat, hogy a szeretet szerény jeleire mindig is szükség van, később azzal, hogy az ünneptől függetlenül is vásárolnia kellene ezt, azt. Az után rádöbbenünk, hogy nincs megállás, egyre bővül a megajándékozottak köre. Ma már nem készítünk saját munkánkkal apró meglepetéseket, mert gyarlónak látjuk a fényes kirakatokban sorakozó ajándéktárgyak mellett. Végül is szorongva várjuk az ünnepet. A jászolban fekvő kisded viszont, aki rongyos istállóban jött világra figyelmeztet, hogy a külsőségek mit sem érnek, ha nem találjuk meg lelkünk békéjét.

Mentsük meg az ádventet és a karácsonyt addig, amíg lehet!

Adventben, a várakozás idején várjuk a születendő gyermeket. Nagyon szép, ahogy egy családban mondják: gyermeket várnak. Egy gyermek azonban csak ott születhet meg, ahol várják! Jézus Krisztus ebben az ádventben a mi szívünkben szeretne megszületni. Ő nélküle a karácsony giccs, eltorzítása a lényegnek. Az ádventet és a karácsonyt nem az ember találta ki, s éppen ezért nem lehet róla Jézus Krisztus nélkül beszélni róla.

Ebben az időszakban csónakba száll a tenger, az Isten Fia eljön közénk, felkínálva szeretetét az ember számára. Mikor ezt megsejtjük, kilépünk a telitettség emelkedett állapotából. Valaki hozzánk simul a betlehemi éjszakában és szegény rongyos kis tarisznyájából szeretetének morzsáit kínálja fel nékünk. Ekkor kiesünk a nagyság szerepéből, s meglepődünk az előttünk esdeklő Isten meglepő tettétől. Többé már nem tündöklünk a szeretet ingyen konyhájának konyhafőnöki szerepében.

A betlehemi éjszakában felkínált szeretetet elfogadhatom, vagy visszautasíthatom, de ahogy Angelus Silezius mondja: „Jézus ezerszer is megszülethetne a földön, mit sem használna neked, ha a te szívedben nem születne meg”.

Ami karácsony nagy titka az a szeretet csodája: Isten beleszeretett az emberbe. S így az ember is egész szívvel tudja szeretni az Istent. Ilyenkor mindenki egy kissé megszelídül. Egy hittanos mondta nekem egyszer, hogy bárcsak mindig karácsony lenne, mert akkor anyu mosolyog, apu sem veszekszik – az ünnep visszahat az emberre.

Ne csak várjuk, tennünk is kell valamit az ünnepért. De most itt ne a bevásárlásra, takarításra, sütés – főzésre gondoljunk. Bátorság! A világ azé, aki szeret és ennek legjobban a tanúbizonyságát, tudja adni. Áldott, szent karácsonyt és adventi készülődést kívánok minden magyar testvéremnek:

István atya