A Püspökkari titkárságról megkaptuk a Hit éve alkalmából elnyerhető búcsúkról az Apostoli Penitenciária által kiadott rendeletet.
Tartalom
URBIS ET ORBIS
HATÁROZAT
A szent búcsúk adományával gazdagodnak
a Hit Éve folyamán végbevitt különféle vallásos cselekedetek
A II. Vatikáni Zsinatra Boldog XXIII. János pápa „fő feladatként bízta a keresztény tanítás értékes hitletéteményének alkalmasabb őrzését és kifejtését, hogy így áttekinthetőbb legyen Krisztus hívei és a jóakaratú emberek számára” (II. János Pál pápa, Fidei Depositum apostoli konstitúció, 1992. október 11, AAS 86 [1994] 113). E zsinat ünnepélyes megnyitásának ötvenedik évfordulóján XVI. Benedek pápa kijelölése alapján kezdetét veszi egy olyan év, amelyet az igaz hit megvallásának és helyes értelmezésének szentelünk, a Zsinati Dokumentumok és a Katolikus Egyház Katekizmusa cikkelyeinek olvasása, vagy még inkább vallásos átelmélkedése révén. A Katekizmust Boldog II. János Pál pápa adta ki a Zsinat kezdetének harmincadik évfordulóján, pontosan azzal a céllal, hogy „a Zsinat tanítását elmélyítve a hívek jobban kötődjenek ahhoz és ez elősegítse megismertetését és alkalmazását” (Uo.114).
Már az Úr 1967. évében, Szent Péter és Pál apostol vértanúságának tizenkilencedik centenáriuma alkalmából Isten szolgája, VI. Pál pápa is ehhez hasonlóan meghirdette a Hit Évét, hogy „a hit ünnepélyes megvallása révén megmutassa, mennyire fontos, hogy az évszázadok alatt kialakult hitvallást, amely minden hívő öröksége, újra meg újra megerősítsük, kifejtsük, annak érdekében, hogy a múlttól igen eltérő történelmi körülmények között is megfelelően tanúsíthassuk” (XVI. Benedek pápa, Porta fidei apostoli levél, 4).
Jelen korunkban, amely annyi mély változást hoz az emberiség számára, Szentatyánk, XVI. Benedek a Hit Évének meghirdetésével arra kívánja felszólítani Isten népét, amelynek egyetemes pásztora, valamint az egész világ valamennyi püspökét, hogy „egyesüljenek Péter utódával a kegyelem ezen idejében, amelyet az Úr kínál nekünk, hogy emlékezzünk meg a hit drága ajándékáról” (Uo., 8).
Minden egyes hívő „alkalmat kap rá, hogy megvallja hitét a feltámadott Krisztusban… az egész világ minden székesegyházában és minden templomában, az otthonokban és a családokban, hogy mindenki átérezze a sürgető szükséget, hogy jobban megismerje és a következő nemzedékeknek továbbadja az örök hitet. A szerzetes közösségek, a plébániák, az Egyház minden közössége, legyen bár ősi vagy új, módot fog találni ebben az esztendőben, hogy nyilvánosan hitvallást tegyen” (Uo).
Ezen felül minden hívő, egyénileg és közösségileg is meghívást kap, hogy nyíltan megvallja a hitét a többiek előtt a mindennapi élet különféle körülményei között: „Az ember társas természete viszont igényli, hogy belső vallási aktusait külsőleg kifejezze, vallási téren másokkal kapcsolatot teremtsen, és vallását közösségi formában vallja meg” (Dignitatis humanae nyilatkozat, 1965. december 7: AAS 58 [1966], 932).
Minthogy elsősorban az a célunk, hogy – amennyire ez ezen a Földön egyáltalán lehetséges – a lehető legjobban előmozdítsuk az életszentséget és a lélek tisztaságát, ehhez nagyon hasznos segítséget nyújthatnak a szent búcsúk, amelyeket az Egyház, a Krisztustól ráruházott hatalom segítségével, felkínál mindazoknak, akik a megfelelő hozzáállással teljesítik azokat a sajátos előírásokat, amelyek elnyerésük feltételei. „A búcsú révén – tanította VI. Pál – az Egyház, élve azzal a hatalommal, mellyel a Krisztus által végbevitt üdvözítés szolgálatában rendelkezik, meghirdeti a hívek számára a Krisztus teljességében való részvétel lehetőségét a szentek közösségében, bőven kínálva számukra eszközöket az üdvösség elérésére” (Apostolorum Limina apostoli levél, 1974. május 23: AAS 66 [1974] 289). Ebben nyilvánul meg az „Egyház Kincstára”, amelyet jelentős mértékben növelnek „a boldogságos Istenszülő és minden kiválasztott érdemei, a legelső igaztól az utolsóig” (VI. Kelemen, Unigenitus Dei Filius bulla, 1343. január 27).
Az Apostoli Penitenciária, amelynek feladata a búcsúk megadását és használatát szabályozni, valamint buzdítani a híveket, hogy helyesen fogják fel ezeket és táplálják elnyerésük vágyát, miután erre felkérte az Új Evangelizáció Előmozdításának Pápai Tanácsa (a Hittani Kongregáció által kiadott Lelkipásztori iránymutatással kiegészített jegyzék a Hit Évére alapján), az alábbiakat határozta meg a búcsúk adománya elnyerésére a Hit Évében, a Pápa gondolatának megfelelő módon, abból a célból, hogy a hívek mindinkább törekedjenek a Katolikus Egyház tanításának megismerésére és megszeretésére, és abból minél bővebb lelki gyümölcsöket nyerhessenek.
A Hit Évének teljes időtartama alatt, vagyis 2012. október 11-től 2013. november 24-én éjfélig teljes búcsút nyerhetnek a saját bűneik miatti ideigtartó büntetés alól Isten irgalmából, amit az elhunyt lelkekért is felajánlhatnak, mindazon hívek, akik valódi bűnbánatot tartottak, kellőképpen meggyóntak, szentségi áldozáshoz járultak és imádkoztak a Szentatya szándékára,
- minden alkalommal, ha legalább három alkalommal részt vesznek az igehirdetésen a szent missziók alkalmával, vagy legalább három előadást meghallgatnak a II. Vatikáni Zsinat dokumentumairól és a Katolikus Egyház Katekizmusának cikkelyeiről, bármely templomban vagy alkalmas helyen;
- minden alkalommal, ha zarándoklat formájában meglátogatnak egy pápai bazilikát, egy keresztény katakombát, egy székesegyházat, egy, a helyi ordinárius által a Hit Évére kijelölt szent helyet (például a Basilica Minor-ok valamelyikét, valamely Mária-kegyhelyet, a szent apostolok vagy védőszentek valamely kegyhelyét) és itt részt vesznek valamilyen liturgikus imádságon, vagy legalább megfelelő időt eltöltenek ott összeszedetten, jámbor elmélkedéssel, amit a Miatyánk, a Hiszekegy bármely hivatalos formája, valamint a Szűzanyához, az apostolokhoz vagy a védőszentekhez szóló fohász elimádkozásával fejeznek be;
- minden alkalommal, a helyi ordinárius által a Hit Évére meghatározott napokon (például az Úr, a Szűzanya, a szent apostolok és védőszentek ünnepein, vagy Szent Péter székének ünnepén), ha bármely szent helyen részt vesznek egy ünnepélyes szentmisén vagy zsolozsmán, s ezen felül elimádkozzák a Hiszekegyet, annak bármely hivatalos formájában;
- a Hit Éve bármely szabadon megválasztott napján, amikor hívő módon meglátogatják a keresztelőkápolnát vagy más egyéb helyet, ahol elnyerték a keresztség szentségét, amennyiben itt megújítják keresztségi fogadalmaikat, annak bármely hivatalos formájában;
A megyéspüspökök és az eparchiális püspökök, s mindazok, akik jog szerint velük egyenlő elbírálás alá esnek, ezen idő legalkalmasabb napján, a legkiemelkedőbb ünnepen (például 2013. november 24-én, Krisztus Király ünnepén, amellyel bezárul a Hit Éve) kioszthatják a pápai áldást a teljes búcsúval, amelyben mindazok a hívek részesülhetnek, akik vallásos lélekkel fogadják ezt az áldást.
Azok a hívek, akik valódi bűnbánatot gyakoroltak, ám súlyos okból nem tudnak részt venni az ünnepi liturgiákon (főként a szerzetesnők, akik örök klauzúrában élnek, a remeték és anakoréták, a bebörtönözöttek, az idősek, a betegek, és mindazok, akik kórházakban vagy egyéb ápolási központokban folyamatos szolgálatban állnak a betegek mellett…) elnyerhetik a teljes búcsút ugyanezen feltételek mellett, ha lélekben és gondolatban egyesülnek a jelenlévő hívekkel, különösen azokban a pillanatokban, amikor a Szentatya, vagy a megyéspüspökök szavait közvetíti a televízió illetve a rádió, s otthonukban vagy azon a helyen, amelyet akadályoztatásuk okán nem tudnak elhagyni, elimádkozzák a Miatyánkot, a Hiszekegyet, annak bármely hivatalos formájában és más fohászokat, a Hit Éve célkitűzéseinek megfelelően, valamint felajánlják szenvedéseiket vagy saját életük szükségeit.
Azon célból, hogy a bűnbánat szentsége és az isteni bűnbocsánat elnyerése a Kulcsok hatalma által lelkipásztori tekintetben könnyebben elérhetővé váljon, a helyi ordináriusok adják meg a székesegyházakban és a Hit Évére erre kijelölt templomokban gyóntató kanonokoknak és papoknak azokat a csupán belső fórumra szóló felhatalmazásokat, amelyeket a keleti egyházak híveinek tekintetében a CCEO 728. kánonja 2. §-a említ beleértve a CCEO 727. kánonja szerint, esetleg fenntartott eseteket is, kizárva természetesen a CCEO 728. kánonja 1. §-ában foglalt eseteket; a latin egyház hívei tekintetében pedig azokat a felhatalmazásokat, melyeket a CIC 508. kánonjának 1. §-a említ.
A gyóntatók, miután felhívták a hívek figyelmét azon bűnök súlyosságára, amelyeket a fenntartás vagy a cenzúra érint, határozzanak meg megfelelő szentségi elégtételt, amely a híveket a lehető legnagyobb mértékben a tartós megjavulásra vezeti és az esetek természetétől függően írják elő számukra az esetleg okozott botrány és károk helyrehozatalát.
Végezetül a Penitenciária nagyon ajánlja az excellenciás püspök uraknak, akik a tanítás, kormányzás és megszentelés hármas feladatát kapták, hogy legyen gondjuk arra, hogy világosan elmagyarázzák híveiknek a megszentelésük érdekében itt felsorolt alapelveket és intézkedéseket, különös tekintettel a helyi és kulturális körülményekre, valamint a hagyományokra. Az egyes népek karakterének megfelelő katekézis világosabban és az értelem számára élőbb módon tárhatja fel mindezt, hogy a szívekben erősebben és mélyebben meggyökerezhessen a vágy erre a különleges adományra, amelyet az Egyház közvetítésével elnyerhetnek.
A jelen rendelet kizárólag a Hit Évére érvényes. Bármilyen ezzel ellentétes intézkedés hatályát veszti.
Kelt Rómában, az Apostoli Penitenciária székhelyén, 2012. szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén
Manuel Monteiro de Castro bíboros
legfőbb penitenciárius
Mons. Krzysztof Nykiel
ügyvivő