Hajnal. Dúdolva ballagok hazafelé sok apró-cseprő
dallal szívemben.
Rámköszönsz, Te szegény, piszkos utcaseprő.
Oly tisztességtudón köszönsz,
míg körülted porzik a reggel: egyszerre csordultig telek
alázattal és szeretettel.
Megállok és elnézem soká zsíros, barázdás arcodat,
gémberedett, nagy kezedet, torzonborz sárga bajszodat fölötte a pálinka-gőzzel.
…Őt látom most, a mennyeit benned, ó rongyos utcaseprő,
ki sepred a föld szennyeit, ki világ bűnét elveszed
és jó vagy minden emberhez…
Testvér, ha az üdvösségre jutsz, rólam el ne feledkezz!